Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Kiss Viktória-Sebők Katalin: BALATONSZEMES-BAGÓDOMB
118 KISS VIKTÓRIA-SEBÖK KATALIN a felső talajrétegek lepusztulása miatt nem találtuk meg a nyomukat. A gazdag leletanyagot tartalmazó gödrök egy részében összetapadt-tapasztott, mészkonkrécióból álló „dombocskát" találtunk - hasonló, ún. omphaloszos gödröt a Balaton-Lasinja-kultúra Balatonmagyaród-Homoki-dűlőben előkerült településén figyeltek meg. A meszes konglomerátumot a balatonmagyaródi gödörben előkerült gyermekcsontváz alapján őrléssel, illetve termésáldozattal hozták kapcsolatba. Egy ovális gödörben az ismétlődő rétegződés talán valamiféle rítus folyamatára utalhat: egy ház falomladékának nagyméretű agyagtapasztás-darabjait három rétegben helyezték a földbe, az egyes omladékrétegek közé pedig edénytöredékekből álló rétegek kerültek. A három - omladékrétegek által elválasztott - kerámiaszint anyagából két nagyméretű edényt lehetett összeállítani, amiből arra következtethetünk, hogy a rétegek rövid idő alatt, feltehetően szándékos betemetés alkalmával kerültek a gödörbe. A két edény egyike egy szokatlanul nagy, mintegy fél méter magas tál, a másik egy ritka edénytípusba, az ún. puttonyedények közé sorolható. A speciális edényformák is alátámasztják, hogy a gödörben megtalált leletek nem egyszerű háztartási hulladékként értelmezhetők. Néhány további veremből is gazdag leletanyagot tártunk fel: a nagyméretű kétfülű amfora, a kettős kónikus fülesbögréken (105. kép) és tálakon látható bütyökdíszek, emellett a besimított minták hiánya a Balaton-Lasinja-kultúra anyagában megfigyelt területi különbségek alapján a Dél-Dunántúl keleti részének anyagával mutat rokonságot. A későbbi korokra sokkal kevesebb adat utal. Több, hosszanti, illetve derékszögben futó árok is átszeli a domb területét. Ezek, a belőlük előkerült néhány, besimított rácsmintával díszített edénytöredék alapján a késő római időszakra (Kr. u. 4. század) keltezhetók. A lelőhely nyugati részén tártunk fel egy kemencét, melynek betöltéséből a népvándorláskorra (a 6-7. századra) keltezhető korongolt fazék töredéke, egy töredékes, 1. századi római bronzfibula, átégett sütőfelülete alól pedig egy kézzel formált, ujjbenyomkodással díszített peremű, a kora avar korra jellemző fazék töredékei kerültek elő. A kemence hamusgödrébe egy szintén népvándorlás kori sírt ástak bele, melléklete egy bronzhuzal fülbevaló volt. Talán e rövid életű megtelepedés idejében ásták földbe azt a három avar kori sírt, amely a lelőhely keleti oldalán került napvilágra. Az egymás közelében előkerült sírok közül kettő majdnem pontosan É-D-i tájolású, míg a legtöbb leletet tartalmazó sír DK-ENy-i tájolású. Koporsónyomot egyik sírnál sem tudtunk megfigyelni. Az antropológiai adatok alapján a sírok két idősebb nő és egy 8-10 éves gyermek temetkezését rejtették (ld. még az embertani tanulmányt, 321. oldal). Mindhármuk sírjában fülbevalókat találtunk; emellett az egyik nő viseletét üveggyöngyökből fűzött nyaklánc és a derekánál előkerült, valószínűleg övről csüngő vaskés egészítette ki. A jellegzetesebb leletek - a nagylemezgömbös bronz fülbevaló, a fekete és kék pasztagyöngycsüngős fülbevalók (ld. 44. kép) és a rúd-, kéttagú, kettős kónikus és szemesgyöngyök - segítségével a temetkezések a 7. század közepére-második felére keltezhetók. <2/^>
