Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Horváth Tünde: KÉSŐ RÉZKORI AGYAGMASZK

BALATONŐSZÖD-TEMETÖI-DULÖ 111 erősen kiugró, egyenes vonalú, furcsává az orrcimpák kialakítása teszi, melyek erősen felfelé irányulnak. Emiatt az orr horgas, madárcsőrszerű benyomást kelt. A száj vonala mély, egyenes árok, meglehetősen elnagyolt, nem átfúrt, csak az anyagba mélyülő. Az orrcimpa szélétől a maszk széléig plasztikus bordaként megjelenített fintor vagy ránc fut, mely az emberi arcon is megtalálható természetes ráncot szimbolizálja. Hasonlóan megjelenített a szemüreg alatti járomcsont íve. A felső ajak fölött és a szájzugtól az állcsúcs felé bajusz és szakáll alig kivehető keretíve és a sörték finom szálacskáinak bekarcolása látható. A maszk teljes megjelenítésében leegyszerűsített, mély vonásokkal kialakított, markáns emberi arc, mely nem torzítja vagy idealizálja, esetleg karikírozza az emberi arcot, hanem annak reális, azonos léptékű és vonású visszaadására törekszik. A választott nyersanyag, az agyag megformálási lehetőségei azonban keretek közé szorítják a törekvést, ezért stílusára és kialakítási módjára is rányomják bélyegét. Nagy szerepet kapnak a rátett, plasztikusan kiemelkedő részek és az agyagba mélyíthető üregek, ezekkel a „fogásokkal" dolgozhat az emberi arc visszaadására törekvő mester. Rögzítésre, viseleti módra utaló nyom (pl. átfúrás) az álarc előkerült töredékén nem látható. Talán a hiányzó állrész közepén volt egy teknőszerű illesztőkehely a tartópálca számára. Elképzelhető azonban, hogy csak kézzel tartották az arc előtt (erre utalhat az egyes részeken látható fényes patina), vagy olyan további részek kapcsolódtak hozzá, amelyek a viselést is meghatározták (pl. ha sisakszerű homlok, illetve fejtetőrész kapcsolódott hozzá, akkor csak bele kellett bújni). A megformálás és kialakítás módja eltér a badeni kultúra eddig ismert régészeti hagyatékától. A tárgy egykori szerepére adott magyarázatok többféle megoldást kínálnak. A maszk előkerülési helye körül elterülő tíz-húsz méter átmérőjű térség bőven szolgált egyéb kultikus jelenségekkel és leletekkel: több emberi tetemet, illetve kiskérődzők teljes csontvázát találtuk meg a környező gödrökben. Ezért e helyet rituális áldozatok bemutatása helyszínének tarthatjuk: az áldozati gödör és a benne levő leletek mellett sikerült feltárnunk az áldozás helyét is, ahol a kiskérődzők feláldozását (leölését, egyes részeinek, szerveinek további felhasználását) végezték. A jelenségek értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy a vallástörténeti munkák szerint a kecskék afféle vegetációs istenek megszemélyesítői voltak abban az esetben, ha azt nem férfi (Zöld isten, Pünkösdi király, Pán, Dionüszosz stb.) testesítette meg. A maszk értelmezésénél fontos lehet továbbá M. Eliade észrevétele (az afrikai déli pangwék férfivá avatási ceremóniáival kapcsolatban): „Egy sírt jelképező gödröt befednek egy általában maszk formájú agyagfigurával. A gödör a kultikus istenség hasát jelképezi, s az avatandók átkelnek fölötte, így jelezvén újjászületésüket." Az általunk mesterségesen elhatárolt kisebb szakrális körzet jelenségeinek egymáshoz való viszonya, összefüggése még nem tisztázott véglegesen. Úgy tűnik, többféle áldozatot mutattak be egy kisebb téren, amelyek régészeti nyomait itt egymás mellett ismertettük. Összetartozásuk, ilyen módon való értelmezésük egy az elképzelhető feldolgozási lehetőségek közül.