Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Belényesy Károly–Horváth Tünde: BALATONŐSZÖD-TEMETŐI-DŰLŐ
BAI^TONÖSZÖD-TEMETÖI-DŰLÖ 105 munkra. Házra, lakókörzetre, belső telekre utaló nyomot nem találtunk. A völgy, azaz a vízpart felé haladva pedig ritkultak az objektumok, és szép lassan eltűntek a késő Árpád-kori falu nyomai. A területen továbbra is megfigyeltük árkok, kemencék, illetve kemencebokrok kisebb-nagyobb rendszertelen csoportjait, de ezeket korhatározó leletanyag híján csak áttételesen tudtuk összefüggésbe hozni az Árpád-kori településsel. Ezzel egyidejűleg - nyomokban már a későbbi középkori objektumok között - előkerültek a középkor korábbi szakaszára keltezhető településre utaló jelenségek (gödrök, kemencék) is. Az eleinte csupán töredékes, sokszor atipikus kerámiából és állatcsontból álló leletanyagot a 13. századnál bizonyosan korábbinak tartottuk, de keltezésekor bizonytalanok voltunk abban, hogy mindez hol helyezhető el a 8. századtól a 10-11. századig tartó időszakon belül. Erre a kérdésre a domboldal vízpart felé lejtő alsó szakaszának és az egykori vízparttal párhuzamosan, ENy-DK-i irányban futó dombéi területének feltárása adott választ, ahol a rézkori és kelta objektumok tömegébe ásott népvándorlás kori település 24 épületét, külső kemencéit, füstölőit tártuk fel. A feltárás során előkerült leletanyag részletes, szisztematikus feldolgozása még nem történt meg, a korhatározás a leletanyag helyszíni értékelése során szerzett benyomásainkon alapul. A jellegzetes, pelyvás soványítású, nagyméretű sütőharang-töredékek mellett a leletanyag legnagyobb részét a vastag falú, apró, olykor durvább szemű kaviccsal, homokkal soványított, szürkére, szürkésbarnára égett, vagy vastag fekete maggal vörös színűre égett, kézi korongon készült fazekak alkotják. A fazekak spirál- és hullámvonalakkal, illetve vonalkötegekkel váltakozva díszítettek, egyszerű, kihajló peremük szélét ritkán bepecsételt díszítéssel látták el. Mindezek alapján a leletanyag döntő részét képviselő kerámia a késő avar korra (8-9. század) keltezhető. A település belső szerkezete, a házak és külső objektumok viszonya - a feltárt terület nagyságából adódóan - kedvező lehetőségeket kínál általános érvényű megfigyelésekre. A házak kisebb csoportokban, gócokban helyezkedtek el, nemcsak a kedvező adottságú vízparti sávra koncentrálódtak, hanem kitöltötték az egész rendelkezésre álló területet. A kutatott felület nagysága (közel 80 000 m 2 ) ellenére az ásatás széleinek közelében gyakran kerültek elő olyan házak, házcsoportok, amelyeknek további részei a kutatott területen kívülre estek. A késő avar telep vagy telepek egymással összefüggő hálózatának tehát csak egy részlete figyelhető meg a feltárt területen. 92. kép Késő avar kori házcsoport és külső objektumok helyszínrajza
