Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Belényesy Károly–Horváth Tünde: BALATONŐSZÖD-TEMETŐI-DŰLŐ

BALATONŐSZÖD-TEMETŐI-DŰLŐ 99 A Balatonószöd határában végzett régészeti feltárás az őskorkutatás szempontjából a legnagyobb kiterjedésű, hátrahagyott emlékanyagát tekintve a legreprezentatívabb leleteket szolgáltató népessége a késő rézkori badeni (péceli) kultúra. A feltárt objektumok kb. 70%-a e kultúrához köthető. Jelenlegi ismereteink szerint ez az ásatás eredményezte a kultúra legnagyobb méretű és eddig legteljesebben (ám korántsem teljes egészében!) feltárt települését hazánkban. A késő rézkori település az uralkodó dombvonulat keleti és nyugati lejtőin helyezkedik el, a lelőhely teljes szélességében. A település északi és nyugati határát rituális, több rétegben áldozatokkal telerakott gödrök jelölték. Délnyugaton sekélyebb, ép állatcsontvázakat őrző, egyszerűbb rituális gödrök következnek, nagyjából a település szélét kirajzolva. Déli irányban a telep továbbterjed a feltárási határon túlra. A badeni kultúra telepének gócpontja a legmagasabb dombvonulat délnyugati lejtőjére lokalizálható, ahol a területet egyöntetűen, Ny-ÉNy felé haladva kisebb-nagyobb foltokra szétváló, majd eltűnő (a feltáráson R-925. számmal jelölt) kultúrréteg fedi, amely korabeli háztartási hulladékot - nagy mennyiségű kerámiát, állatcsontot - tartalmazott. A réteg talán a sűrűn egymás mellett levő, betöltődött objektumok összemosódásával keletkezhetett. A kultúrréteg jelenléte az egykori település rövid, de annál intenzívebb vagy igen hosszú ideig tartó használatára is utalhat. A több száz négyzetméternyi területet fedő kultúrréteg egyedülálló jelenség hazánkban az őskor eddig ismert nyílt, falusias jellegű településein: az őskori, több rétegsorú tellek, földvárak, illetve a már városias jellegű oppidumok esetében volt eddig megfigyelhető. 85. kép Középső rézkori vesszőfonatos kútnak és környezetének rekonstrukciója