Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006
Mi hoztuk a koncertekbe a képzőművészeket és ő maga is elismerte, hogy nagyban hozzájárultunk Parisban az ő népszerűsítéséhez. Köztem és közte nagyon bensőségessé tette a barátságot Sauer nagy lelkesedése a piktúráért. Feleségem boldog volt, ha nálunk zongorázott. Öt viszont feleségem háziasszonyi kiválósága és intelligenciája érdekelte és mert jobban tudott franciául, mint ő, hálásan fogadta, ha egy-egy francia levelét megfogalmazta. 1903-tól kezdve, amikor megismerkedtünk, 1914-ig, amíg Parisban éltünk, minden év tavaszán megjött. Parison át vette útját Spanyolországba. Jövetelét nekünk jó előre bejelentette, egy estét mindig fenntartott számunkra, amikor vacsorára, néhány nagynevű francia festő barátunkat családjukkal és az estélyre mindazon barátainkat, akiknek ezt a kivételes élvezetet kívántuk nyújtani, hogy Säuert egy magántársaságban hallhassák, meghívtuk. Kis lakásunkban nem volt könnyű ilyen nagy fogadást rendezni, de a nagy zenei élvezetre szívesen összeszorultak az emberek. Az Erard gyár megtiszteltetésnek vette, ha ilyenkor egy koncertzongorát kértünk tőlük, melyet félemeleti lakásunkba az utcáról ajtószerű nagy ablakainkon keresztül vittek be. Ezeknek az estélyeknek Parisban is híre volt, s mindenki nagy örömmel jött el. Egyik évben, amikor Sauer az Erard gyár tulajdonosával, Blondel úrral és családjával is összebarátkozott már, ők is adtak egy nagy estélyt Sauer tiszteletére gyönyörű zongoratermükben. Igen pompás jelenet volt, amint a zongorát, nagy estélyi toilettekben, az akkori divat szerint a legváltozatosabb színű muszlin fátylakkal borított szép nők körülvették. Mi férfiak a nők mögött álltunk és a szemben lévő óriási tükörben is láttuk Säuert és az egész női koszorút. Egy kis ceruzarajzot csináltam a jelenetről, másnap reggel műtermemben egy 50-60 cm nagyságú képet festettem a még friss impresszió hatása alatt és amikor másnap este Sauer nálunk játszott, szalonunk középső falára függesztettem. Sauer el volt tőle ragadtatva és amikor hallotta, hogy az neki van szánva, fáradhatatlanul viszonozta játékával, forró hangulatot varázsolva az egész meghívott társaságban. Hosszasabban kellett Sauerral foglalkoznom, hogy az ő párisi koncertjei és a mi Sauer estélyeink ottani életünk zengzetes, színes életeleme lett. Nem feledkezhetem meg azokról az emelkedett hangulatú szupékról sem, amelyeket Sauer nagy koncertjei után, az ismert Prunier restaurant különtermében adott lelkes híveinek. Ezek a nagy koncertteljesítmények annyira elővették idegeit, hogy utána még pár óráig fenn kellett maradnia, hogy idegei lecsillapodjanak és aludni tudjon. A legkülönbözőbb emberek kerültek itt össze. Ilyen szupénál ismerkedtünk meg egy Richelieu herceggel, a híres spanyol Olivarez hercegnével, eljött ide mindig Frischauer, a Neue Freie Presse párisi tudósítója, aki bizalmas embere volt Georges Clemenceau-nak. A koncert után Sauer először szállodai lakására ment, átöltözött. Míg a Prunierbe megérkezett, mi helyettesítettük feleségemmel a vendéglátó gazdát. Egyik szupéhoz nagyon későn érkezett, én már nyugtalankodtam 97