Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006
Egy alkalommal, amikor eldugott kis öbölben festettem, két csodaszép lány jelent meg előttem, mint a tündérek. Egyik szőke, a másik barna. Megálltak mögöttem és élénk érdeklődéssel nézték, mit festek. Hazaérve elragadtatással beszéltem el feleségemnek a két tüneményszerű lányról, feleségem pedig elmondta, hogy ő egy idős hölggyel ismerkedett meg, aki ezen lányokkal van Carolles-ban és így hamarosan összebarátkoztunk. Roussi, Paris város építészének lányai Marthe és Georgette voltak, akikkel aztán Parisban is, egész ottlétünk alatt, élénk kapcsolatban voltunk és feleségem zsúrjainak megszépítői voltak. A fiatalabb Georgette előbb ment férjhez André Bonnier építészhez, akinek apja az Elysée palota hivatalos építésze volt. Marthe sokkal később André Bonnier fiatalabb fivéréhez, Marc Bonnierhez ment férjhez, aki hírneves pilóta volt. A nyár vége felé értesítést kaptam Parisból, hogy fiatal festők egy kis csoportja megalakította a Salon d'Automne-t. Carrière mestert kérve fel elnökül, meghívtak első kiállításukra. Késő őszig tervezvén tengerparti tartózkodásunkat, nem akartam a kiállítás miatt Parisba utazni, de intézkedtem, hogy két képemet, melyeket elutazásom előtt festettem, a kiállításba vigyék. Az egyik kisfiámat ábrázolta dadája ölében, a másik feleségemet lámpavilágításban. A zsűrizés után Stibbe német festő kollégám megírta, hogy kitűnő benyomást tettek a zsűrire és azt is közölte velem, hogy az első megválasztott tagja lettem Salon d'Automne művészeti egyesületnek. Mikor a kiállítás novemberben megnyílt, már Parisban voltunk és a megnyitáson Carrière elnök, aki már személyesen ismert, gratulált munkáimhoz. Nagy volt a meglepetésem, amikor néhány nap múlva kopogtatnak rue Bayen-i műtermem ajtaján és belép hozzám egy hatalmas alak, szép fehér szakállával, Fritz Taulow a híres svéd festő. Azért jött, mondta, hogy megismerkedjék velem és gratuláljon a feleségem után festett „Sous la lampe" című képemhez, amely neki nagyon tetszik. Hát ez valóban megható volt a 20-25 évvel idősebb mestertől, aid már régóta élt Parisban, és a francia művészek elismerését és rokonszenvét élvezte. Bájos egyéniség volt, amit ez a tény is bizonyít. A Salon d'Automne sociétaire-é választása nagy előnyt jelentett,mert több mű zsírmentes kiállítását biztosította részemre. Fel is használtam ezt, mert 1903-tól kezdve 1914-ig, amíg Parisban éltem a Salon d'Automne kiállításain minden évben szerepeltem. Ez volt az első művészi egyesülés, amely nem francia tagoknak is biztosította ugyanazokat a jogokat, mint a franciáknak. Meghívtak bennünket minden ülésükre, résztvettünk a társulat ügyeinek intézésében, és a zsűribe is beválaszthatok voltunk, mint a franciák. Az első kiállítást a Petit Palais sousterrain-jében rendezték, de azután Carrière elnöknek sikerült a közoktatásügyi minisztériumban kieszközölni, hogy a Grand Palais éppúgy rendelkezésünkre bocsátassék, mint a régi művészeti társulatoknak. Carrière halála után Franz Jourdain lett a Salon d'Automne elnöke, egy kiváló építész, aid nagy körültekintéssel és hozzáértéssel vezette az ügyeket. Az első világháború azt hittem, megszűntette tagsági jogaimat, de 1923-ban Parisba utazva ottmaradt 91