Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

mányaim és munkálkodásom nekik okozott. Én azonban látva, hogy idegen művésznek Parisban az önfenntartás szinte lehetetlen az újabb időkben, egyik künn élő magyar művész sem keresett akkor és a franciák is keveset, kivéve azokat, akik már világhírre tettek szert, elhatároztam, hogy hazatérek Magyarországba, ahol mégis könnyebb lesz a megélhetés. Vonzott a hazai föld népe és tájai is, főleg művészi szempontból. A SZÁZADFORDULÓ (1900) Kétévi távollét után szerettem volna szüleimet és testvéreimet is viszontlátni, Elhagytam tehát Parist, amely akkor már nagyban készült az 1900-ik évi világkiállításra. Tombolt ott akkor az élet. Óriási vagyonok halmozódtak fel, Franciaország bankárja volt egész Európának. Az ember úgy érezte magát Parisban, hogy a világ központjában van. Mintha egy piedesztálon állt volna az ember, ahonnan minden eseményt, ami a világban történik, legjobban lehet átlátni, és mintha minden szellemi kezdeményezés onnan indulna ki. Megkezdődtek már a kísérletezések a repülőgépekkel, ott indult meg először az automobil és vitán felül állt, hogy irodalmi és képzőművészeti téren a francia szellem vezet. A világ összes színházaiban francia darabokat adtak, francia regényeket olvastak, a képzőművészetben vezető és irányító szerepe volt. Minden nemzet fia, aki szobrászatot vagy festészetet akart tanulni Parisba vágyott. Mikor 1892-ben kikerültem Parisba a Panama ügy vert fel nagy hullámokat Franciaország politikai életében. Ezzel kapcsolatban egy kis magyar vonatkozású dolgot elmondok. A budapesti Hírlap tudósítójaként egy kedves, eleven újságíró élt Parisban, Székely Sámuel, aki népszerű volt a magyar társaságban és Munkácsy mellett alelnöke volt a Magyar Egyletnek. Egyik este együtt vacsorázván vele a rue Rossini egy kis vendéglőjében, nagy diszkrécióval elmondta, hogy egy olyan értesüléséhez jutott ma, hogy Mohrenheim báró, orosz nagykövet 500 000 frankot kapott a panamapénzekből. Kényes dolog volt ilyesmit szellőztetni, amikor a francia-orosz szövetség megalakulni készült. Székely ennek tudatában is volt és nagyon töprengett, hogy megírja-e lapjának. Nekem, mint szűkebb földijének - somogyszili származású volt - és családomat is ismerte, elmondta, és szinte véleményemet kérte. Politikai dolgokban nem lévén jártas, mégis inkább viszszatartottam. Vacsora után a grand Caféba mentünk, ahol több honfitársunkkal találkoztunk, de senkinek sem említette a dolgot. Én éjfél előtt elbúcsúztam tőlük. Másnap este ismét találkoztunk és ekkor megvallotta Székely, hogy a tudósítást elküldte lapjának. Talán három nap múlva a francia lapok hozták, hogy egy magyar újságírót letartóztatott a rendőrség. A Magyar Egylet báljáról ment haza a lakására Székely és ekkor történt a letartóztatás. Minket magyarokat nagyon kellemetlenül érintett a dolog. Másnap este Rippl-Rónai jött hozzám a Hotel Jacob-ba azzal a gondolat65