Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

csak akkor közeledtünk a lányokhoz, amikor a táncra kértük fel őket. Az idősebb emberek is külön voltak, de az öregebb urak szívesen vegyültek közénk, közvetlen beszélgetésbe. Élénken emlékszem vissza egy magas, teljesen borotvált öregúrra, aid a legfelsőbb bíróság tagja volt és előszeretettel kérdezgetett a magyar viszonyokról. Ebben a családban megfigyelhettem a vérbeli franciák családi életét és rájöttem hamarosan, hogy a külföldön elterjedt vélemény a francia nő romlottságáról valótlan. A legodaadóbb anyákat és a legkitartóbb és legbátrabb feleségeket figyeltem meg köztük. A külföldön híresztelt ledérséget és könnyelműséget az internacionális publikum vitte Parisba, azok mozogtak a nagy boulevardokon és a felületes szemlélő előtt hamis kép alakult ki a francia társadalomról. Azok a francia családok, akik a francia nemzet erősségét képezték, nemigen voltak láthatók a nagy boulvardokon. Ez a véleményem még inkább megerősödött, amikor később, évek múlva, mint házas ember éltem már Parisban és még jobban beláttunk francia családok intim életébe. A francia komoly, számító, beosztott életet él és minden törekvése, hogy egy nyugalmas öregséget biztosítson magának. Sehol nem láttam olyan szépen élő házaspárokat, mint Parisban. Magas kort is érnek el, amit részben az évszázados múltú könnyű, kifinomult francia konyhának tulajdonítok. Egy nagy vacsora után sem éreztem soha, hogy a gyomromat megterheltem. A konyhai művészetükben is nagy kultúra nyilatkozik meg. A MUNKÁCSY ESTÉLYEK PÁRIZSBAN (1894) Nekünk fiatal magyar művésznövendékeknek fényes találkozóhelyünk volt Munkácsy Mihály Parisban is ünnepelt mesterünk palotája. Halmi Artúr vezetett be hozzá egyik pénteki fogadási napon, aki akkor a Munkácsydíj nyertese volt. Egyenesen a műterembe mentünk, mert egyébként az inasok csak az első emeleti szalonig vezették a látogatókat, ahol Munkácsyné fogadott. A műteremben Munkácsy, aki még a fogadási napokon is dolgozott, nem engedte magát zavartatni, csak a bennfentesek juthattak be a műterembe. Halmi figyelmeztetett, hogy korán jöjjek, amikor még nem lesz nála senki. így is történt. Nagyszerű benyomást tett rám a Mester oroszlán fejével és remek alakjával. Igazi kedves magyarsággal fogadott, kikérdezve eddigi művészeti tanulmányaimról és hazai dolgokról. Mivel egy munkában lévő kép előtt ült, nem akartuk zavarni, hátrább vonulva Halmival, figyeltük mit csinál. A Parc Monceau egy részletét festette egy a vázlatkönyvében készült rajz után. A színeket emlékezetéből rakta fel. Szélesen volt festve, bátor technikával, de persze az igazi naturalizmus ekkori színvonalát nem üthette meg. Ez valószínűleg az amerikai piacra készült és Sedlmayer nagy áron adhatta el. Mikor én még kiérkeztem Parisba, az amerikai képkivitel nem szűnt meg. Karlovszky, aki akkor még kint élt, mondta nekem, hogy pár évvel előtt, mindent el lehetett adni a párisi festőknek 46