Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Ez az állandó falusi tartózkodás azonban csak néhány évig tartott. Harmadik testvérem születése előtt apám lakást bérelt Kaposváron, és azután már csak a nyarakat töltöttük falun. Hamarosan szép földszintes házat is építtetett a Berzsenyi utcában, szemben a kaposvári nagyszülők házával, amelyben ott lakott apám kedves, okos nővére is, aid 104 évet élt és arról volt nevezetes, hogy 100 éves korában még szemüveg nélkül tudott varrni. Tizenhat éves koromban megfestettem arcképét Galimberti tanáromnál. Apámnak anyai nagyapja is élt még akkor Balatonfőkajáron, ahol apám is született és egy alkalommal Veszprémből jövet anyámmal meglátogattuk. Egyenes tartású, hatalmas ember volt és szintén 100 éven felüli kort ért el. A kaposvári új ház csupa világosság volt, különösen az udvar felőli széles, színes cementlapokkal lerakott folyosó, nagy ablakaival, melyek délszaki növényekkel, a legkülönbözőbb rózsafákkal, sok-sok virággal díszített udvarra néztek. Anyám nagyon szerette, gondozta az ő kedves virágait és növényeit. Innen folytatódott a konyhakert, gyümölcsössel és kaszálóval, amely leért a Kapós folyóig. Volt itt hely hancúrozni a pajtásokkal. Én azonban legszívesebben eljátszottam anyám lábainál, amikor nappali szobája nagy ablakánál a dobogón ülve kézimunkázott és boldog voltam, ha közben bársonyos nyakára borulhattam, ott éreztem magam a legnagyobb biztonságban. Amint elmondta, nagyon szófogadó, érzékeny gyerek voltam. Tőle sohasem kaptam verést, de apámtól egyszer alaposan. Hálószobájuk mellett volt a gyermekszoba, és egy reggel nagy lármát csaptunk, amit apám nem szeretett. Ezt az élénk mozgást rendszerint Károly fivérem kezdte, aid a legélénkebb volt köztünk, de mert nem lehetett megállapítani, ki volt a bűnös, a legidősebbet, engem páholtak el. Nagyon szívemre vettem, nagyon sírtam. Apám éppen elutazni készült az Orci gazdaságba, a fogat előállt. El is ment apám, de annyira megbánta, hogy engem megvert, hogy a város végéről visszafordult megtudni, nincs-e valami bajom, hogy megnyugodtam-e? Mikor erről meggyőződött, ült ismét kocsira. így beszélte el anyám. Szüleim Kaposváron igen szép társadalmi életet éltek. Anyám kitűnően zongorázott és énekelt, miért is minden jótékony célú ünnepélyen szerepelnie kellett. Ha magunk voltunk, gyermekeinek is énekelt dalokat és mi körülállva őt a zongoránál, vele énekeltünk. Az én kedvenc dalom a „Hullámzó Balaton tetején, csolnakázik egy halászlegény!" volt. Mikor ennek első hangját megütötte, rám nézett, hogy élvezze örömömet. Testvéreim közül a legfiatalabbnak, Józsefnek volt zenei tehetsége, szépen énekelt, de túl kényelmes volt, hogy ezt fejlessze. Gimnazista korában a szavalásban tűntette ki magát. Arany Jánostól a „Pókainé"-t egy ünnepély alkalmával olyan hatásosan adta elő, hogy az egész városban beszéltek róla. Szüleim társadalmi állását emelte nagy jótékonyságuk is: anyám éveken át hetenként 12 kenyeret süttetett szegény családok részére, apám pedig fatelepéről, ahová a gazdaságból a tűzifát szállították, sok rászorultnak küldte télen a fát ajándékba. 17