Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Kunffy a szabadban fest, mögötte édesanyja, apja és Károly öccse. Somogy túr, 1916. Amikor kis időm volt, festettem a háború alatt is. A háborús „konjunktúrában" látszólag a gazdaság jövedelmezett, de hát később alaposan rájöttünk arra, hogy ez mennyire látszólagos volt, s hogy az anyaghiány stb. következtében mennyire elhanyagolódott a gazdaság állapota. Vettem egy két géprendszerű traktort szántásra, a bevonultatott lovak helyettesítésére. Egyiken egy gépész, másikon fiam dolgozott, aki akkor már 14-15 éves volt. Korán beletanult a munkába és a gépek kezelésébe. Kora hajnaltól késő estig működött, nag)' passzióval a szántási munkák elvégzésénél. Ugyancsak a háború alatt felszereltem egy kis hengermalmot, hogy a lakosságnak ne kelljen oly messzire szállítani gabonáját megőrlésre. Az általam létesített halastavakkal és szőlővel a gazdaság most már igazán intenzívnek volt mondható. Fiam is nagy kedvvel dolgozott a halastavak munkáiban részt vett annyira, hogy később, mikor Bécsben a Hochschule für Bodenkultur-t végezte, doktori disszertációját is ebből a tárgyból választotta a hydrobiológiai tanszéken. Ezt oly jónak minősítette professzora, hogy egy berlini szaklapban meg is jelentette. Szőlőm is hírnévre tett szert, mert jó fekvésénél fogva és a szőlőfajták helyes megválogatásával kitűnő bor termett. Sok kiállításon díjakat nyert. Különösen híressé vált az 1929. évben szüretelt olaszrizling, mely igen magas cukorfok tartalmú volt s emiatt nem indult csak akkor erjedésnek, amikor a budafoki pincészettől megfelelő erjesztőt kaptam s alkalmaztam. Oly meglepetést keltett a budafoki szakiskolában a 178