Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006
Kunjfyné a somogytúri parkban 1915. Ez év tavaszán tettünk kirándulást Mont Saint Pére-be, Lhermitte-ék meghívására, az ő falusi otthonukba. Chateau Thierry-hez közel fekszik, szép lankás vidéken. Séta közben mutatta Lhermitte merre jöttek be a németek 1870-ben. Ezen a vidéken festett többször Corot is és a fiatal Lhermitte figyelte munka közben. Ekkor még nem képzelte, hogy valamikor boldog tulajdonosa lesz néhány szép Corot képnek. Falusi házuk kényelemmel volt berendezve, kerttel körülvéve és odatartozott egy kis szomszéd épület is, mely paraszti bútorokkal volt berendezve, ahol Lhermitte intim parasztképeit festette. Lhermitte a Mont Saint Pére-i tanító fia volt és nagy áldozatot hozott az apja, amikor a tehetséges fiút Párizsba küldte művészi tanulmányokra. Gyors előmenetelt csinált és hamarosan sikerült neki tudományos művek illusztrálásával magát fenntartani. Köztudomású volt, hogy Lhermitte, idősebb korában, éveken keresztül évi százezer frankot keresett. Több bérháza volt Párizsban. A Goupil ismert művészeti kiadócég menedzselte. Egyszer megkérdeztem, hogy képei árából hány %-ot juttat a cégnek? Meglepetésemre 30%-ot mondott, de ezzel ő nagyon jól jött ki, mert a Goupil cég nagy összeköttetéseivel, tudta tartani árait. Nagyszerűen éreztük magunkat náluk és este egy kétkerekű paraszt fogat szállított bennünket a vasúti állomásra. Lhermitte-ék nagyszerű anyagi helyzetükben is megőrizték a tipikus francia polgári életet. Hogyan is lehetett volna elképzelni, hogy ők fogatot 163