Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Párizsba visszaérkezve a nagy szalonok már megnyíltak és kíváncsi lévén beküldött képem elhelyezésére, siettem azok megtekintésére. Párizsi tartózkodásunk alatt ez volt az első eset, hogy nem voltam jelen a vernissage-on, ami Párizsban mindig nagy társadalmi esemény volt. A köztársasági elnök nyitja meg, jelen vannak miniszterek, politikusok és mindenki, aki Párizsban társadalmilag számít. Ilyenkor találkozik az ember olyan kollégákkal, akikkel egyébként nem jön állandóan össze, vagy akik egész éven át vidéken dolgoznak. Végigfutva a kiállítási termek nagy tömegén megtaláltam „Arató ünnepély" című képemet egyik szép teremben elhelyezve és ki állt éppen előtte? Andrássy Gyula. Tetszett neki a képem, végignéztük azután az egész Szalont és végül arra kért, hogy vinném el őt feleségével és leányával néhány nagynevű francia művész műtermébe, szeretne velük személyesen megismerkedni. Szívesen vállalkoztam erre és mindjárt kész volt a lista: Rodin, Besnard, Lucien Simon, Roll, Lhermitte, Cottet, Aman Jean, Dagnan Bouveret, La Touche, akikkel jó viszonyban voltam. Olyanok mind, akik Andrássyt nemcsak mint művészek, hanem mint emberek is érdekelni fogják. Természetesen megkérdeztem előre levélben mindegyiktől, hogy mikor alkalmas nekik Andrássy látogatása. Dagnantól meg is van még levele, melyben sajnálatát fejezi ki, hogy 2 hétig távol lesz Párizstól, de azután örömmel látná, innál is inkább, mert tudja, hogy egy műve Andrássy birtokában van. Rodinhoz Meudon Val Fleuryben nem vonaton, hanem autón mentünk ki, mert négyen voltunk feleségével és leányával. Ugyanakkor voltak Rodin múzeumában az akkori amerikai köztársasági elnök Roosewelt felesége és fia is. Rodin nem mutatott be bennünket egymásnak, ami Párizsban nem is volt szokás, külön néztük a remek szobrokat és Rodin hol hozzánk, hol Rooseweltékhez ment, magyarázatokat adni. Cottet, Aman Jean, Lucien Simon közel laktak egymáshoz a l'Observatoire környékén. Ezt a három látogatást egy délután bonyolítottuk le. Andrássynak nagyon tetszettek ezeknél a művészeknél a munkában lévő képek. Óhajtott is valamit mindegyiktől venni. Cottet-tól megvette A tengerparton elaggot szürke ló című képet, amelyben annyi drámaiság volt. Aman Jeantól szép női pasztellt vett, de Lucien Simon nem volt hajlandó munkában lévő képét eladni. Mikor tőlük eljöttünk mondta Andrássy, ezek a francia művészek nagy szellemiséget árultak el. Mikor utóbb Aman Jeanhoz elmentem, megkérdezte, hogy sok ilyen nő van-e Magyarországon? Mert meglepte Andrássyné szépsége. Róla csinált Rippl-Rónai egy remek pasztellt. Az árakat velem közölték a művészek, Andrássy nem is kérdezte és az én közvetítésemmel történtek az átutalások is. Eljött az én műtermembe is és hosszasan, bizalmasan elbeszélgetett velem, még politikai dolgokról is. Éppen akkor voltak nagy harcai Tisza Istvánnal. Egyszer meghívtak délutáni teára a híres Ritz szállodába. Mikor bementünk, valaki magyarul köszöntötte, Serédy gróf volt, aki akkor hozta Amerikából milliomos feleségét. Nem sokkal előbb egy Széchenyi az amerikai milliomos Gould leányát vette feleségül. 152