Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

mert éppen akkor nagy ellentétek merültek fel a francia és angol államférfiak között. A Clemenceau családdal való érintkezésünk mindenképp nagy élmény volt. Georges Clemenceau vasakartának volt köszönhető, hogy a francia nemzet győztesen került ki az első világháborúból. Az utókor fogja majd nagy szerepét, amit 1930-ban megjelent könyve: Grandeurs et Misères d'une victoire" (Egy győzelem tündöklése és bukása), melyben Foch marsall vádjaira válaszolva is tanúsít. A háború befejezésekor egyébként a francia nemzet hálája jeléül elnevezte le père de la victoire-nak! (A győzelem atyja) Párizsba érkező magyarok, különösen a művészek felkerestek bennünket. Balló, Nádler, Karlovszky, Vaszary Rippl-Rónai, Dudits, Kernstock, Szenes, Nagy. Akik hosszabb időt töltöttek künn, mint Hatvány, Hevesi, Basch, a Körmendy fivérek állandóan jártak hozzánk. Hatvanyval gyakrabban jártunk a Bois-ba vázlatokat festeni. Körmendy Jenő egyszer kérte feleségemet, hogy ülne neki egy mellszoborhoz. Szívesen belement, de azután megunta a sok pózolást. Körmendy ekkor megkért, hogy még néhány ülést biztosítson magának, hogy én is csináljak egy szobrot feleségemről. Kedvemet fokozta azzal, hogy már hozta is az agyagot a modellirozáshoz. Egyik délután 3 óra után hozzáfogtam és annyira belemelegedtünk a munkába, hogy alig tudtam abbahagyni. Úgy 7 óra felé, amikor már élni kezdett a szobor* hívtam a műterembérház szobrászait, hogy tekintsék meg. Egy igen eleven román volt köztük, Ganesco, aki már igen hosszú ideje élt Párizsban és szellemességéért nagyon megszerettem. Megfogta a kezemet és nem hagyott tovább dolgozni, mondván: a szobor él, de ha tovább dolgozom, el fogom rontani, mert nincs még gyakorlatom a formákat tökéletesíteni. Egy szegény magyar szobrászfiú, Brunner József öntötte gipszbe. Brunner, hogy megélhetését valahogy biztosítsa Párizsban, még modellnek is szívesen eljött. Egy utcai énekeseket ábrázoló képemen a gitározó alakot róla festettem. Elmondom még erről a Brunnerról, hogy utóbb, már elutazásom után kölcsönpénzzel egy antik tárgyat vásárolt, melynek nagy értékét ő azonnal felismerte és azt nagy áron eladván, olyan tőkéhez jutott, hogy egy régiségkereskedést nyithatott. Nemes Marceltól hallottam később, amikor 1923-ban Parisban találkoztam vele, hogy Brunnerból egy elsőrendű régiségkereskedő lett, saját autója volt, de mikor a világháború kitört és a franciák dühükben a német felírású üzkteket elpusztították , Brunnernak is menekülnie kellett. Autóján valahogy eljutott Hollandiába, autóját ott eladta és Amerikába hajózott. Amint Nemes mesélte, ennek a Brunnernak 1923-ban már egyik legnagyobb régiségkereskedése volt New Yorkban. Szegedi fiú volt. Visszatérek még a feleségemről készült szoborra, melynek nagy sikere volt. Raoul Verlet, az Ecole des Beaux Arts professzora, amikor műtermemben meglátta, azt mondta rá: c'est de l'impressionisme dans le sculpture. (Ez impresszionizmus a szobrászatban.) Erre kedvet kaptam mintázni, esi135