Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

A PÁRIZSI MÚZEUMOK ÉS A SZALONOK Egyes mesterek tanulmányozása a képtárakban fejlesztheti szintén a képességeket. Nem csak óriási élvezet volt annyi időt tölteni a Louvreban és a Luxemburg Képtárban, de nagyon hasznos is. Amit tapasztaltabb festőktől és mesterektől hallottam nem volt sok, ahogy visszaemlékszem. Még a Julian Akadémián voltam, amikor Jean Paul Laurens tanárom egy női akt tanulmányom előtt ülve, ajánlotta, hogy időközönként a modellnek csak egy-egy testrészét fessem életnagyságban. Ott ugyanis a tanítványok nagy száma miatt nem lehetett életnagyságban megfestenünk egy egész alakot. Azután, amikor egy alkalommal kiemelte, hogy a modell mögötti kályha van a legjobban megfestve, ezzel figyelmeztetett, hogy az egyszerűség és frissesség a festésben igen fontos tényező. Mikor Benjamin Constant tanárom megdicsérte egy félaktom meleg színeit, igen buzdítólag hatott. Gaston de Latenay figyelmeztetett, hogy ne húzzam az ecsetet, hanem kikeresve a megfelelő színt és tónust a palettán azt tegyem a vászonra az ecset húzása nélkül. Nagyon hasznos tanács volt, mert így sokkal intenzívebb, tüzesebb a festék. Igen tanulságos volt Gaston La Touche festési módszere. Saint Cloud-i műtermében az egyik fal el volt függönyözve és azt csak bizalmasainak húzta félre. A padozattól a plafonig és egymás mögött is keskeny állványon, rekeszekben, tenyér nagyságú deszkákon festett tanulmányok voltak. Voila ma bibliothèque (Ez az én könyvtáram!) mondta. Az egyes festményeihez készültek ezek. О ugyanis a legnagyobb képeit is ezen tanulmányok alapján festette meg. Ezt kitűnő elgondolásnak találtam. Vettem kisebb-nagyobb festődobozokat, olyant is, melyet zsebre tehettem, és ha bárhová mentem sétálni, kávéházakban, vagy festőibb városrészekben, mindig készen voltam egy kis vázlat megfestésére. Egy nagy tömeg ilyen kis vázlatom készült Afrikában, spanyolországi utamon, a tenger mellett, utóbb a Semmeringen és a Balatonnál a gyorsan változó színárnyalatok megrögzítésére. IV Károly koronázásakor a Mátyás templom előtt négy vázlatot készítettem. Több művész dolgozott benne, a templomban, és amikor Petrovich Elek, Hatvány Ferenc onnan kijövet megnézték vázlataimat, azokat igen érdekesnek találták. Bánffy Miklós, az akkori Képzőművészeti Tanács elnöke a Múzeum részére szerette volna ezeket megvetetni, de nem volt szándékom ezeket a történeti értékű vázlatokat eladni. Sajnos ezek is eltűntek 1944-ben somogytúri műtermemből. Az ide távollétemben betelepedett tüzértisztek vitték magukkal. Az afrikai vázlataimból, amikor a Nemzeti Szalonban ezeket kiállítottam, amint Déry Béla igazgató elmondta, Andrássy Gyula tervezte ezek megvételét. Szerencsére ezek még megvannak. Nagyon sajnálom, hogy ezekből a vázlataimból, melyekre Szlányi Lajos azt mondta, hogy kis méreteik dacára is kitűnően éreztetik a lefestett tárgyak természetbeli nagyságát, nem rendeztem egy külön 126