Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

A SOMOGYTÚRON FESTETT FŐ MŰVEK Nagyon előreugrottam az években, vissza kell térnem 1906-ra, amikor legterjedelmesebb művem megfestésébe fogtam Somogytúron, amely egy gyermektemetést ábrázol. Első évemben Somogytúron láttam ezt a szomorú jelenetet amint a kétségbeesett anya odaborul elhunyt kisgyermeke koporsójára és a plébános, meg a kántor egyházi funkciójukat végzik. Kánikulai meleg volt, úgyhogy a kántor a napernyőt tartotta a plébános fölé, négy, vasárnapi ruhába öltözött leány vette körül a koporsót, amit aztán ők vittek ki a temetőbe, de ezen kívül alig volt néhány ember a temetésen, mert a legnagyobb munkaidőben, aratáskor nem értek rá eljönni. Nagyon festői volt a jelenet, de a Szászy tiszteletes arcképe és a cigányképek miatt ennek a jelenetnek a megfestését 1906 nyarára hagytam. Csak vázlatot csináltam, hogy jól emlékezetemben maradjon és érlelődött bennem a téma. Akkor még nem volt műtermem Somogytúron, hát egy nagy ponyvasátor alatt festettem. Készségesen jött modellnek akkori plébánosunk is, a kedves Koller József. Ami alatt készült a kép, kijött hozzám Rippl-Rónai barátom és biztatott, hogy fessem á la prima, azaz amit elkezdek, azt fessem teljesen készre, ne nyúljak többé hozzá. Dacára annak, hogy az alakok életnagyságúak és a kép 4 m széles és 250 cm magas, ment így a festés és talán ennek köszönhető, hogy nagyon frissen hatott a kép, a festékek megtartották teljes üdeségüket. A „príma" festést az is elősegítette, hogy a kép minden részletéről tanulmányokat csináltam. Egész tömeg tanulmány készült rajzban, olajban, pasztellben. Felgöngyölítve vittem a nagy képet Párizsba ősszel. Elsősorban Kunffy Lajos: Somogy túri gyermektemetés 1907. 120