Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Kunffy hintófogatát hajtja a túri háza előtt 1907. Azonban mi történt ezekkel a cigányokkal? Nem viselték már a nagy ha­jat. Az történt ugyanis, hogy 1914-ben a katonának besorozottaknak levág­ták a haját, az asszonyok ezeket a fürtöket eltették és ha valamelyik cigány hazaszökött, belülről a kalapjukba varrták. De erre a csendőrök rájöttek, ha fiatal cigánnyal találkoztak, a fejükről a kalapot levetették, és ha a haja ve­le együtt lejött a fejéről, tudták, hogy szökött katonával van dolguk. Jöttek háború után is hozzám, hogy festeném őket, mert ez a könnyű kereset tet­szett nekik, azonban a hosszú haj nélkül. Utóbb már a gyerekek sem visel­tek hosszú hajat, mert rájöttek, hogy ez kényelmesebb. A férfiak így már kevésbé érdekeltek, inkább csak egy-egy szép lányt festettem, vagy az úgy­nevezett kolompár cigányokat, akiknek a viselete sokkal színesebb. 1905 nyarán a gazdálkodáson kívül még az építkezések is igénybevettek. Felépítettem egy szép lóistállót, kocsifészert, kovács- és bognárműhelyt, lak­házunk elé egy fedett verandát, ami nagyon kívánatosnak mutatkozott. So­kat nézegettem, hogy a ház arányainak megfeleljen. Azután vízvezetéket csi­náltattam fürdőszobával, hogy falusi kényelmünk teljes legyen. A lengyeltóti uradalom főkertészét meghívtam a kert rekonstruálására és sok fát ültettem. Balatonlelle a legközelebbi balatoni fürdőtelep, akkor már szép fejlődés­nek indult és így kellemes érintkezésre találtunk, ha oda magyaros fogatun­kon bekocsiztunk. Bosnyák Zoltán min. tan., akit már Budapestről ismer­tünk kijött hozzánk, nagyon érdekelte Somogytúr, mert itt született. Csa­ládjától vette meg ezt a birtokot nagyapám. El kellett adniuk, mert apja 109

Next

/
Thumbnails
Contents