Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Л gálosfai kastély. Jobbra a művész öccse, Károly. rózsaszínű pongyolában, a fűben fekve és az előtte ülő fiacskájával játszva, a második Zoltán fiam egy falovon ül, fehér ruhácskájában lombos fák árnyékában, a harmadikat Károly fivérem feleségéről, amint egy kiépített forrás melletti kőpadon ül, fél életnagyságban. Ezen munkáim Budapesten voltak kiállítva. Utóbb vargaligeten a kápolnából kijövő asszonyok és lányokról kezdtem meg egy nagyobb képet. A rajz már készen volt a vásznon és egy csomó festett tanulmány is, melyeket magammal vittem Parisba, hogy ott festem majd meg a képet. Dolgoztam is rajta, de nem voltam anynyira megelégedve vele, hogy kiállításra beküldjem. Oda Vargaligetre kijött hozzám Rónai Józsi kollégám is, és ő is dolgozott. Tetszett néki, ahogy fiamat egy nagy fotelbe ültettem, piros almával a kezében és ezt ő is megfestette. Nagyon szerette ezt a képét, sok kiállításon szerepeltette „A Kunffy-gyerek" címmel. Rónai sokáig nem vált meg ettől a képétől, de később Nemes Marcell gyűjteményébe, majd a Nemzeti Galéria tulajdonába került. Tetszett Rónainak Zsófi nevű modellem, egy szép barna lány, akit zöld ruhában, menyecskésen kötött piros kendővel a fején festettem meg. Ez a képem a párisi Nagy Szalon kiállításán szerepelt, a kollégáknak nagyon tetszett. Raffaelli azt mondta rá: C'est un tableau de musée. (Ez egy múzeumi tabló.) 1953-ban a Postaügyi Minisztérium tulajdonába került. Ősszel tekintélyes művészi poggyásszal indultunk vissza Parisba. Nancyban beszállt vasúti kocsinkba egy érdekes fejű, fekete szakállas, középkorú férfiú. Fiacskánk ki-kiment a folyosóra, kinézegetett az ablakon és folyton 100