Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Mint említettem, 1947-ben elkezdtem életrajzom megírását, de csakhamar abbahagytam, mert tépelődni kezdtem, hogy nem tartják-e önhittségnek vagy szerénytelenségnek, ha ma valaki önéletrajzot ír, amikor egy emberi élet annyira jelentéktelenné vált. Ugyanis éppen ezt a két emberi tulajdonságot: az önhittséget és szerénytelenséget, mindig a leggyűlöltebbek közé soroltam. Hogy most 1949-ben mégis hozzáfogok élményeim megírásához, teszem részben azért, mert jól fog esni emlékezetembe visszaidézni az elmúlt szép éveket, egyben magamnak számot fogok adni, hogy egy hosszú életen át mit végeztem. Talán számíthatok arra is, hogy élményeim elég tanulságosak lesznek másokra nézve is. Bevezetésül meg kell mondanom, hogy nem fogok tudni mindent pontos dátum szerint feljegyezni, mert napló jegyzeteim, fontos irataim a második világháború alkalmával elpusztultak. Különösen sajnálok egy nagy levélköteget, melyben világhírű francia művészek: mint Rodin, Dagnan Bouveret, Albert Besnard, Leon Lhermitte stb. levelei szerepeltek, de nagy kollégáim: Rippl-Rónai, Vaszary János, Iványi Grünwald Béla stb. és többen a magyar közélet személyiségei közül, mint például Giesswein Sándor, Jászi Oszkár nagyszámú levelei foglaltattak. Ezen levelek fotókópiáinak leközlése bizonyára nagyban emelte volna feljegyzéseim érdekességét. így tehát teljesen a memóriámra vagyok utalva, amely alaposan megromlott már, hisz ma 80 éves vagyok. Kunffy Lajos arcképe 1960.