Géger Melinda: Gulácsy Lajos emlékkiállítás, 2006

Ciulácsy alkotóereje ettől kezdve hullámzó. 1914-18 között - immár Magyarországon - drámai harcot vív alkotóerejének megőrzéséért. Utolsó alkotói periódusának tiszta pillanataiban remekművek kerülnek ki kezéből. A szorongás, a végletes elveszettség érzése egyre inkább, látomásos, drámai sejtelmekbe fordul. A rajzokból és festményekből eltűnik a játékos irónia, az összefüggő logikai láncolat, és a tördelt képszerkesztés, az állandósuló új motívumok (hal, iszapos, mocsaras víziók,) és zaklatott töredékek utalnak arra, hogy az elhatalmasodó őrület egyre hangosabban üzen az ismeretlen lélek fenyegető mélységeiből. Időközben Ciulácsy látomásos képvilága, szürreális képszerkesztése felkelti a fiatal avantgárdé nemzedék figyelmét. 1918-ban Kassák Lajos által vezetett Ma folyóirat köre még meghívja a művészt u.n. III. demonstratív kiállításukra. A műveit övező elismerés, a dicsérő kritikák és kiállítási sikerek azonban már nem érik el beteg művészt tudatát. Ciulácsy 1917-től már rendszeresen jár kezelésre a budapesti Moravcsik klinika elmeosztályára. Röviddel ezután a betegség teljesen elhatalmasodik rajta: érdeklődése beszűkül. Orvosai nem tudnak segíteni rajta: 1924-től Budapesten a lipótmezei elmegyógyintézetbe szállítják, ahol skizofréniával kezelik. 1932. február 21-én bekövetkezett haláláig egyre mélyebb tompultságban tölti hátralévő éveit. Ciulácsy életműve halála után szétszóródott, részben megsemmisült, ezért ma rendkívül nehéz feladat összerendezni. Utolsó, nagyobb keresztmetszetű emlékkiállítása 1966-ban volt a székesfehérvári István Király Múzeumban. Ma, 2006-ban Ciulácsy Lajos festményeiből és rajzaiból a Rippl-Rónai Múzeum ad egy viszonylag bő áttekintést több mint 100 műalkotás - festmény és elsősorban grafika - segítségével, melyek hazai közgyűjtemények és magángyűjtők anyagból kerültek összeválogatásra. (üéger Melinda 10