Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Nikla, 2006

Berzsenyi itt ismerkeaett meg a klasszikus költészettel és a kortárs eszmeáramlatokkal. Nagy natással lesznek életművére Horatius ódái, Gessner layiliumi, Orczy Lőrinc és Révai Miklós versei pedig a kortárs divatos irodalmi irányzatokká vezetik ne. Ekkor találkozott először a relvilágosodással is nénány modem gondolkozású tanára révén. 1795-Den rejezte ke tanulmányait a líceumkan. Apa és ria reszült viszonyára jellemző, nogy először nem nazament, nanem Nikiára a rokonoknoz, akik közvetíteni prókáltak közöttük. Berzsenyi csak egy rél év múlva érkezett vissza Hetyére, a szülői názka, anol első rennmaradt verseit írta. Zsengéit valószínűleg elégette. A sort mindjárt legismertekk nazarias ódája, A magyarojKnoz nyitja meg 1790-r)an. Másrél évtizedig csiszolta még, a végső szöveg 1810-ken készült el. 1797-Den Ferenc király újaDD népfelkelést nirdetett Napóleon nódító serege ellen. A nemesség tettrekészségén rellelkesülve írta meg Berzsenyi A lelkölt nemességhez és Herceg Eszterházy Miklóshoz címzett dicsőítő ódáit. A magyarokhoz indulatos nemzetostorozása és Dorúlátó jövőképe után ezekken a versekben nemzetmentőként élteti a nemességet. Berzsenyi egész nazarias líráját az uralkodónáz iránti íeltétlen nűség és az a meggyőződés jellemzi, nogy a nemesség áldozatkészségén áll vagy bukik a nemzet sorsa. Többet var azonban nonriúi elszántságnál: a kultúra terjesztését, a művelődés támogatását. Ezért szól ódái nagy része kora legtevékenyebb rőurainoz, a Festetics-, Wesselényi- és Szécnenyicsalád kiemelkedő tagjainoz.