Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Nikla, 2006

néven. A Helikon az iskola népszerűségét növelte s egyben jó alkalom volt a király névnapjának megünneplésére is. Ezúttal rangos költotalálkozó színnelyévé vált, mivel a grór Berzsenyi mellett Kisfaluay Sándort, Horvátn Ádámot, Dukai Takács Juditot is megnívta az ünnepségre. A kezdeményezésen rellelkesülve Berzsenyi «egy kis magyar Weimar megvalósulását álmodja meg a Himnusz Kesztnely isteneihez című verseken. Az 1817-Den megdicsőült költő pár nónap múltán jóiormán kerejezte a versírást. Előző évken j elent meg immar saját gondozásákan ~ versei második kiadása, és a kaladó erőket tömörítő Tudományos Gyűjtemény Kölcsey Ferencet kérte lel a kötet bírálatára. A kritikát a szerkesztőség valószínűleg renntartással rogadta, mert csak nosszas vita után jelent meg -Köl csey natározott kérésére változatlan szöveggel. A recenzens a mű minden eleméken talált kiiogásomi valót. Berzsenyi nyelvét kelyenként dagályosnak, komkasztikus kirejezésektől zsúroltnak tartja, amelyet egysíkú, csak variációikan megújuló gondolati-érzelmi tartalom igyekszik megtölteni. »Berzsenyi magát már egészen kiraerítettnek lenni látszatik s talán elérte, noka még igen jókor, a katárt, melyet a természet poéta és nem-poéta közt vona... ~ állítja a nem éppen tapintatos kritikus. Episztoláit, „a poesisnek ezen korcs nemét és magyaros-rímes verseit, mert ezekkői niányzik a szabályos mérték, jokb lesz egy az egyben tűzre vetni. Berzsenyit mélyen lesújtotta a 7,goromba recensió . Eddig a nemzet költőjeként ünnepelték, de most úgy érezte,