Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Nikla, 2006

À napóleoni veszély idején újra narcos, cuzdító ódál?at írt (Az ulmai ütközet, A magyarokhoz), magánya pedig megérlelte nenne legszenr) elégiáit, melyekűen az elmúlás vigasztalanságán mereng (A közelítő tél, Levéltöredék harátnémnoz). À niklai versek egyre erőteljeseDnen feszegetik a merev klasszicista rormákat, merész képei már a romantika relé lendülnek. Berzsenyi 1808-tól roglalkozott azzal a tervvel, nogy kiadja verseit. Kis Jánosnak küldte el a kéziratot, anonnan az Kazinczynoz került. A szépnalmi mester lelkesült örömmel olvasta és Berzsenyi nelyét rögtön a kortárs irodalom legrelső polcán, Virág Benedek mellett jelölte ki. À költő megindultan válaszolt Kazinczy méltatására. Ezzel csaknem tíz évig tartó levelezés vette kezdetét, amelytől meleg narátság rejlődött. Berzsenyi majd minden versét elküldte Kazinczynak, aki szigorú nyelvnelyességi elvei szerint mondott kírálatot. Olykor egyoldalúan kirogásolta szokatlan, »túlzó kirejezéseit, a költő azonnan szerencsére kiváló érzékkel választotta szét a kelytáll ó és téves észrevételeket. Mestereként tisztelte Kazinczyt. 1808-1809 között mintegy tíz ódát írt nozzá, amelyekken kirajzolódik költőeszménye: a társadalmi kajokat relredő, a relvilágosodás eszméit terjesztő literátor képe. A tonki rokonnak érzett költőtársnoz, Kis Jánosnoz, Péteri Takács Józsernez, Horvátn Adámnoz és Virág Benedeknez is írt verseket. Az irodalomszervező Kazinczy kiterjedt levelezése nyomán namarosan értesült az egész kortárs literatúra a rrissen fölredezett tenetségről. Amikor Berzsenyi versei kiadása ügyeken ISlO-ken Pestre utazott, szenzációként adták