Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005

hogy a területen sok földesúri vár, kastély, továbbá kolostor és templom létezett. Ezek a középkori eredetű építmények jól hasznosíthatók voltak a törökök ellen. Természetesen nem eredeti mivoltukban, hanem némi erődítéssel." Itt emelnénk ki az erre vonatkozó bizonyítékainkat, amelyek a magyarok és a törökök által történő különböző somogyi egyházak és a kolostorok megerődítésére vonatkoznak. (4. ábra) Ha a kötetet valaki alaposan áttanulmányozza, akkor azt is tapasztalhatja, hogy főképpen a stratégiai jelentőségű dél-balatoni vidéken használták fel végvári erődítésre a korábbi kastélyokat is. így például Balatonendréden a Somogyiak-Lengyelek, Karádon és Ondán (Ordacsehi-Kisvár) a Podmaniczkyek, Törökkoppányban a Török család kastélyai lettek végvárak. A Somogyban virágzó kastély és várépítkezéshez persze az is kellett, hogy létezzen itt egy jelentős nagy és középbirtokos réteg. Marczalyak, Tamásiak, Héderváriak, Újlakiak, Laki Thúzok, Corvin János, Bakócz és rokonsága, az ecsedi Báthoryak, az enyingi Török család, Zrínyiek, Nádasdyak és a hozzájuk tartozó ugyancsak jelentős familiáriusi csoport birtoklására volt szükség a megyében. Arra törekedtünk, hogy egy-egy vár, várkastély vagy erődítés esetében a birtokos vagy a birtokosi csoport szerepére is fény derüljön. A bevezetést követő második részben a várak kutatásának rövid történetével, az úgynevezett kutatástörténettel foglalkozunk. A somogyi várkutatás az 1870-es évektől kezdődött Rómer Flóris, Wosinszky Mór és Melhárd Gyula munkásságával. Az 1920-as és 1930-as években Gönczi Ferenc, Gallus Sándor és Bacsák György folytatott várásatásokat a Dél-Balaton környékén. Az 1940-es és 1950-es években Csalog József kutatott somogyi várakat. Az 1960-as évektől Kocztur Éva, Szám Anna, Szirmai Krisztina, Müller Róbert, Nováki Gyula, majd az 1970-es évektől Bakay Kornél, Makkay János, Raczky Pál és Jankovich Bésán Dénes, majd a szerkesztő-szerző somogyi terepbejárásai fedeztek fel várakat. 1984-től 1990-ig Sándorfi Györggyel közösen, majd 1993-tól nélküle a kötet szerzői végzik a somogyi várkutatásokat. Végső soron kideríthettük, hogy - a régieket nem számítva - 1954—2005 között tizenegy régész folytatott jelentősebb ásatásokat tizennégy somogyi vár, kastély, kúria, erődített település és templom helyén. (5. ábra) A kutatások eredményei a kötet III-VII. fejezeteiben jól követhetők. A III. fejezetben a helyileg azonosított és felmért középkori várak címmel (6. ábra) 71 egymásután á b с sorrendben szereplő - önkormányzat, helyszínrajzon jelölt 86 várának leírása és fontosabb történeti adatai szerepelnek. A

IV fejezetben, A helyileg nem azonosított és felméretlen középkori várak címmel (7. ábra) 19, míg végül 2 újabban előkerült vár forrásanyaga közölt. Mire az olvasó kézbe veszi a kötetet már ezekből is többnek, mint például az osztopáni Perneszy várnak, megtörténik az azonosítása. Az V-VT. fejezethez a kötet apparátus anyaga: a jegyzetek és az irodalom tartozik. A könyv egyik legfontosabb részeként a VII. fejezetbe a felmérések és a térképek kerültek (8. ábra). Az itt közölt 1-86 számmal jelölt anyag zömét: a szintvonalas vár felméréseket a képaláírásokban jelölt munkatársak, főképpen Nováki Gyula és Sándorfi György készítette. A mára megsemmisült (Ordacsehi 10