Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005
Százharminc esztendős török uralom után Bádeni Lajos herceg serege szabadította fel Kaposvárt. 1686-1702 között a vári épületeket használta a lakosság. 1694. október l-jén a belső várban lévő romos tornyot kapták meg a bencések, akik 1706-ig voltak a város plébánosai. 1702-ben a várat új tulajdonosa, Esterházy Pál beleegyezésével felrobbantották, illetőleg megkezdték a várfalak elbontását. 208 A terület így hamarosan az Esterházy uradalom gazdasági, majorsági központjává alakult át. Ez a majorság az 1930-as években szűnt meg, az épületek elbontását és romkertté való átalakítását 1936-ig végezték el. A Nostra Gabonaforgalmi Vállalat megépítésével adták át az ún. vári romkertet. 209 A kaposvári vár területén az 1930-1936 közötti időben került sor a romegyüttes kibontására és részleges állagmegóvására Szőnyi Ottó és ifj. Lux Kálmán vezetésével. A siló 1950-es kiépítése, valamint az irodák 1970-71-es felépítése során azonban a várromok egy részét elbontották, illetőleg ráépítettek. 210 Szakszerű, rövid leletmentő ásatást Parádi Nándor végzett 1958 szeptemberében, amikor a Dél-Dunántúli Gabonaforgalmi Rt. területének E-i részébe zsákraktárat építetteken 1994-ben hagyták jóvá a területet érintő részletes rendezési tervet. Kaposvár városi önkormányzata megbízása alapján Magyar Kálmán végzett ásatást a vár területén 2000. július 24. és augusztus 19. között. 212 A vasúti sínek által, az 1880-as években átvágott belső vár kutatása kiderítette, hogy a 12x10,5 m alapterületű, 2,5-2,8 m széles alapfalakkal rendelkező torony a 14. század első felében épült fel. A belső vár Ny-i szárnya és a K-i szárnya Ny-i fala is megközelítőleg azonos időben készülhetett. Ezek a kőalapozással épített tégla várfalak egységesen 1,5 m szélesek voltak. A lerakott kőlapokból álló járószintjük a mai felszín alatt 70 cm mélyen bontakozott ki. A török korban, 1555 után épülhetett a K-i szárny K-i fala és a D-i szárny D-i fala, mindkettő 1-1,4 m szélességben. Az ásatás adatai szerint a cölöp alapozású, kőből és téglából épített, belső toronnyal rendelkező várkastély korai magja 42x42 m alapterületű volt. Ezt bővítették K- irányába, legkésőbb a 15. században, egy 4 m széles szárnnyal. Ehhez a K-i szárnyhoz csatlakozott egy 11,5-15 m széles vizesárok. A törökkorban itt állt a palánk, illetőleg a harmadik (külső) várból gerendákra fektetett, DK irányába kivezető deszkahíd, amely a Várutcától egészen a Széchenyi-térig tartott. Ennek az átjárónak a K-i végénél egy újabb fal indult a középső vár irányába. A Malom-árok két oldalán és a Cser felé vezető műút É-i oldalán is téglafalak kerültek elő. 213 Az ásatás szerint a belső tornyos várkastély a 14. század közepére felépülhetett, a 15. századra pedig kívül sokszögű tornyokkal rendelkezett. Később, a 16. század első felében történhetett a félköríves ágyútornyok kiépítése. Az újabbkori építkezésekkel jelentősen feldúlt belsővár területéről idomtéglák, facölöp maradványok és törökkori gerendák, deszkák, jelentős mennyiségű kerámia, vas és állatcsont, különböző növényi anyagok kerültek elő. Az őskori kerámiákból kiemelkednek a bronzkori, mészbetétes díszítésű darabok, valamint a késői Árpád-kor pecsételt díszű, lenyomatos kerámiai. Több finom, fehér, bordázott 14^15. századi kerámia és pecsételt kancsók, korsók darab70