Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005
Csurgó, Zákány és Babócsa, majd a középkorban Babócsa, Kaposújvár, Berzence, Lak és Szenyér, a török időkben Koppány, Babócsa, Segesd, Kaposvár, Zákány, Csurgó, Berzence, Barcs és Ortilos-Zrínyi-Újvár vára különleges értékkel bírt. Külön lehet foglalkoznunk a Dél-Balaton és a Dráva mente 16-17. századi várainak stratégiai, gazdasági és a fontos nemzetközi kapcsolatokat jelentő szerepével. Látszik a királyi Magyarország védelmi rendszerének, török elleni végvár láncolatának kiépülése. Világosan követhető a törökök 1543 utáni somogyi berendezkedése. 1543-44-ben a Balaton déli partján Székesfehérvár, Buda irányába futó hadiút és a balatoni hajózásuk biztosítására kiépítik Szemes, Endréd, Karád és Kőröshegy várait. Ezt követi egy évtized múltán, 1555-1566 között a megye középső részén és a Dráva mentén futó hadiút várainak megszerzése. Somogyban a drávai vízi út biztosítására előbb 1555-ben Vízvárnál a magyarok, Barcsnál 1567-ben a törökök építenek várat. A Dél-Balaton ÉK-i Somogyba vezető stratégiai „bejárata", átkelést biztosító hídjának védelmére hozzák létre a törökök 1610 táján Fok várát, amelynek hajóhadával Keszthelyig uralják a területet. Számtalan fontos következtetés vonható még le az itt közölt váranyagból. Közlésünk azonban csak a mai megye területének váranyagát vehette figyelembe. Az 1950-es években elcsatolt nagyon jelentős Nagy/Kanizsa és Szigetvár várai kötetünkben nem szerepelnek. Bevezetésünk első térképén (1. ábra) ábrázoljuk a legjelentősebb somogyi várak, castmm-ok anyagát. Az ilyen minőségben említett tíz vár közül a legkorábbi adatok Somogyvárra (1211) és Zákányra (1325) vonatkoznak. Második nagyon jelentős csoportot a kastélyok, a castellum-ok jelentik (2. ábra). A legalább huszonöt kastélyemlítésből a legkorábbi a Rupul(Kapos)-újvár (1348) és az Inakod (MikeTörökvár) (1398). A 15. században megszaporodó kastélyemlítések a korai, a Mátyás-kori somogyi reneszánsz kastélyépítkezések virágkorára utalnak. Külön érdekes a szakirodalomban „motte"-várként szereplő viszonylag kisméretű, kör alakú várak csoportja (3. ábra). A tíz ilyen kisvárként említett somogyi vár korát a kutatók általában az Árpád-kor különböző, főképpen a korai szakaszára helyezték. Kötetünk anyaga alapján ezt revideálni lehet, mert például Somogyzsitfa Vári-domb „motte" várára 1595-ből és 1598-ból van adatunk. Ekkor Csákány magyar végvár góré-ja, azaz tarisznya vára volt. Hatházi Gábor írja (Hatházi 2002. 126.), hogy Szabadhídvég-Pusztavár nagy kiterjedésű kelta földvárát, mint a legkedvezőbb stratégiai tereppontot és „természetes" külső védőművét felhasználták a törökök, amikor ideépítették a kicsiny belső palánkvárukat. Ilyen szempontból meg kell még vizsgálnunk Balatonföldvár, Balatonboglár és akár Lengyeltóti - Tatárvár nagyméretű őskori erődítményeit is. Stratégiai jelentőségük miatt bizonyára használták azokat a végvári, valószínűleg a török időszakban is. Ez a későbbi erődként való hasznosítás vonatkozhat Őrtilos-Földvár, vagy KéthelyBaglyashegy hasonlóan őskori nagy váraiban lévő „motte" típusú kisváraira is. Somogyban 1543 után gyors végvárvonal kiépítésbe kezdtek a magyarok és a törökök is. Kötetünk várkatasztere igazolja Solymosi László 1977-ben tett megállapítását ( Solymosi 1977. 17.): „A rendszer gyors kiépítését az tette lehetővé, 7
