Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

1926 augusztusban Bernáth Aurél volt nála látogatóban. Megbeszélték Balázs aktuális festői előmenetelét. Ennek nyomán készült a „Kórházi csendélet őszirózsákkal". Ez az egyik legszebb pasztellképe. A fehér deszka ülésű kórházi székre tett, vizespohárba állított őszirózsás csokorra felülről jő a fény. A szék lapja sugározza vissza, ki a képből felénk, a kórházi higiénia tisztaságával, mintegy festői üzenetként: tisztelet és búcsúzás Bernáth Mestertől. (44. sz. kép) Biztosan szóba jött az elmaradt kiállítás. A mestert oly erősen kötötte a tanítványnak mondott bíztatás, hogy lelkiismereti kérdéssé vált nála. Magára vállalta a fővárosi felfedeztetését, de már csak posztumusz adódott rá lehetősége. A Budapesten szervezett kiállítás katalógusát ezekkel a szavakkal vezette be: „A látogatót kalauzolni szeretném ezen a kis gyűjteményen keresztül. Erre az indít, hogy Balázs János életét 18 éves korától haláláig kisebb-nagyobb időközökben fegyelemmel kísérhettem. Azóta is gyakran gondoltam mostoha sorsára, s úgy éreztem, hogy emlékét nem hagyhatom elmúlni anélkül, hogy ha megkésve is, de kevéske elégtételt ne szerezzek néki. Immár 13 éve halálának, s eddig nem akadt más jelentkező, aki első kiállítását összeállította volna. A vidéki város nálunk - sajnos - nem tartja nyílván értéket elég gondosan, így félő volt, hogy lassacskán az a kis hírnév is, amit szűkebb hazájában elérni tudott, mind fakóbbra válik és képei előbb-utóbb lomtárra jutnak."

93 A kórházban született művek, számuk 50-60 db, a Balázs életmű utolsó képciklusa. Egy lélegzetre festett, szép, tiszta színektől fénylő képek. Némelyiken látszik a befejezetlenség. Az elgyengült művésznek nem volt energiája a teljes összpontosításhoz. Halovány, de semmi esetre sem bágyadt színvilágú képek. A rajzosságuk önmagában is oly erős, szerkesztett, hogy az egyes helyeken elmaradt színtónusok nélkül is összeáll a kompozíció. Viszont ezáltal belátni engednek az alkotói metódusába. Már a kezdeti stádiumban az egész képben gondolkodik. Nagy összetartó szerkezetet vázol fel, s azt tagolja a befejezésig. (45. sz. és 46. sz. képek) Kórházi betegként úgy érezhette, hogy szinte már kényeztetik. Talán emiatt nem írt le panaszt a naplójában a testi szenvedésekről. Egy kórházi pasztell önarckép feltűnő vonása, hogy a szemek beleolvadnak az ellenfény adta árnyékba. Nagyon finom, elegáns jelenség ez a portréja. A sziluett erejével hat, szemtől-szembe velünk, elhomályosult arccal. Egy fiatal, ünnepélyes méltósággal mutatkozó festő , akinek a szemei pár éve még elszánt erejű lángot szórtak. (47. sz. kép) Betegágyon 1926. (ceruza) 51