Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

A szorgalmas munkával eltöltött nyár után így számol be: „...Mostanában én is adtam el, 170 000 koronáért, s aztán két apró olajfestményt, amit a Balatonnál festettem, 800 000 K-ért, s most is van kilátásban egypár eladás, csak már eléggé megfogyatkoztak a képeim, s nemigen tudok mit eladni. A Balatonnál sokat festettem, azokból alig van valami, eleget eladtam belőlük, éppen tegnapelőtt vittem be a városba egy pasztellképet, az is Balaton. - Hogy mit festettem? Tudja a jó ég, de tudom, nem sokat, hanem annál többet rajzoltam, mindig krétával és néha ceruzával. Most, ma éppen egy krétarajzomat csináltam, rakják a szénakazlakat. Körülbelül így néz ki: (kép vázlat. H.J.) Egészségem kitűnő, csak ilyen legyen mindig, s maga is ilyen legyen, kívánom. Semmi, de semmi bajom!"

84 Ez a túlzott bizonygatás válasz Róka István érdeklődésére, aki aggódva figyeli az erősödő köhögési rohamokat. Most azonban tetterős, az akarata töretlen és kiállításra készül. Árazott jegyzékbe veszi a legjobb negyven képét. Dátummal és tulajdoni helyzettel adatolva vezette az összes műveinek felsorolását. A ránk maradt listán 1924 IV 4-ig 522 db ceruzarajz, akvarell, pasztell- és olajkép szerepel, sajnos méretezés nélkül. Egy részük már eladott, tehát el akarja kérni majd, ha szükséges lesz. A pénzét, amit az eladásokból keres, azonban nem keretezésre, hanem inkább saját műterem építésre fordítja. „...Nem voltam itthon egy jó darabig - írja november közepén - amidőn megjöttem, meg csúszni-mászni kellett, sokszor igazán alig volt időm az evésre is. Reggel korán elmentem hazulról, és csak jó este vetődtem haza, mindig ki voltam rajzolni, s ha este hazajöttem, akkor meg kellett mennem a városba, hol ide, hol oda... Most, a jövő héten megkezdik építeni a műtermemet, ami pénzem volt, azt mind abba adtam bele..."

85 Az önálló műterem most fontosabb volt, mint a kiállítása. Az Arany utca 11. Szám alatti házuk udvarán álló szénapajtát építették át téglafalú, ablakos helyiséggé. Decemberre elkészült az épület és máris birtokba vette. Nem lett volna szabad. A falak kiszáradását meg kellett volna várni. Belélegezvén a nyirkos levegőt, feltámadt szervezetében a tuberkulózis. Ismét a kiállítását tervezgette. Anyagi segélyért folyamodott a város vezetőihez. Támogatást csak tanulmányi ösztöndíjként adhattak. Megpróbálta hát azt. „A tanulás akarása, de a hozzá nem lévő anyagi erő hiánya késztet arra, hogy a nagyságos Polgármester Úrhoz és a Városi Tanácshoz forduljak, aki és amely, remélem, nem tagadja meg ezen kérelmemet, mellyel nagyot segítenének nyomorult anyagi helyzetemen. Hogy érdemes vagyok-e rá, azt az alábbi írások bizonyítják."

86 Az egyik mellékelt levélen ez áll: „Alulírott igazolom, hogy Balázs János kaposvári születésű, szegény sorsú művésznövendék egész kivételes tehetséggel bír, és nagy veszteségnek tartanám, ha egy ilyen tehetségnek művészi fejlődése anyagi okokból hajótörést szenvedne. Kaposvár, 1925, december 26-án. Kúnffy Lajos"

87 Ösztöndíjat nem kapott. Az 1926-os év rosszul alakult. 45