Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

utáni irracionális vágyódásként értelmezhetők. A sivár magányában, hányatottságában és magárautaltságában elbizonytalanodva, a mindig józan gondolkodása felett átveszi hatalmát az élet kíméletlen, sötét oldala. Az ideális céljait széttépő „Reál" miatt, a szeretni vágyó, istenhívő, galamblelkületű ember fellázad. Talán a rossz sorsa iránti gyűlölet is megfogant benne, mert feljegyzett egy Strindberg idézetet, - tudván a nagy svéd író totális gyűlölet érzéséről. - „Utálom a kutyákat, a gyáva emberek védelmezőit, akiknek maguknak nincs bátorságuk ahhoz, hogy maguk harapják meg azt, aki rájuk támad..."

68 Vissza-visszatérő gyakorisággal, ceruza rajzokkal, színvázlatokkal előkészített kis- és közepes méretű, újszerű képek születtek : Tűz; Tánc; Sodródás; Apokalipszis; Összeomlás, címmel. Ezek elkülönülő csoportot alkotnak az életműben. Formaviláguk a szecesszió és az expresszionizmus mezsgyéjén váltakoznak. A „Tánc" a levelében is írt őrült Élettánc. Az életet a női akt szimbolizálja. Salome erotikus tánca nyomán készít egy pasztell, majd egy olaj változatot. A Salome tánca csak a művész történelmi hivatkozása. A levélben megfogalmazott tánc a csábító célzatúnál sokkal agresszívabb. Ez esetben a dance macabre - az őrületes haláltánc vízióját igyekszik a festő megfogalmazni. Az Apokalipszis című képeken az emberiséget Ádám-Éva aktjaiként állítja elénk. Az emberpár fölött megnyílik az ég, és a távoli horizonton látható város épületei jobbra-balra dőlnek. A „Tűz" című témát a mezei munkások katasztrófájaként jeleníti meg. Az éjszaka menekülő embertömeg mögött, a távoli égen hatalmas lángnyelv úszik. A tarlóból csap fel. Az olaj, a szénrajz és az akvarell megoldások közül az utóbbinak szép, drámai az expresszív hatása. A Sodródás című ceruzarajz sötét űr áramában sodródó férfi és női aktok tömegét ábrázolja. Balázs irodalmi és komolyzenei jártasságát a Fóthyéknál és Bernáthéknál eltöltött beszélgető- és kamarazenei estek során gyarapította. Egy Ady vers, „A fekete zongora" soraira szimbolikus Illusztrációt készített. „...Vak mestere tépi. Cibálja, Ez az Élet melódiája, Ez a fekete zongora."

69 Ady: A fekete zongora 1924. 37