Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

Tisztelettel nézett fel mesterére, Glatz Oszkárra, aki az első évesek legjobbjának tartotta őt. Amint a felvételi alatt, ettől kezdődően is a Nyugati pályaudvaron, Róka István szolgálati zugában lakott. Egyetlen öltözéke volt télre is, nyárra is, egy sötét öltöny. Hogy a posta bélyegek költségét megtakarítsa, a vasutas rokonra bízza, hogy eljuttassák leveleit szüleihez, barátaihoz. A rajzait nem tudta értékesíteni Pesten. Csak az otthoniakra támaszkodhatott. A szüleit kéri, „...legyenek szívesek , küldjék utánam, és mielőbb, a szekrényemben a körző alatt egy papírban levő gyantát, és ha tudnak, valahogy egy kis spirituszt is vegyenek, vagy szerezzenek, mert a szénrajzaimat fixírozni kellene, mert különben tönkremennek." „...vegyenek egy pár cipőt, ha lehet, ruhát is, de ne ilyet, mint ez a mostani, ami rajtam van, ami ennyire fakul, valamivel jobbat."

64 „Hát először is ebédelni nem járok ki Budára, felmondtak, hogy az a rosseb enné meg, hanem magam csinálok ebédet, reggelit, vacsorát, amelyet nem is olyan nagy kunszt csinálni. Reggel fogok egy kis darabka szalonnát és pirítva megeszem, délben ugyanúgy és este viszont, meg ha van, és futja a pénz, néha tejet is veszek, nehogy netalán helyette ricinust kelljen vennem. És ez a szalonnázás már így megy egy hónap óta ... ...Amikor hónap eleje van, akkor Pista bátyám rizst és tejet szokott venni, és csináljuk pár napon át a tejberizst, ami nem is rossz dolog, amíg van... hanem azután megint a szalonnázás folyik, ilyenkor aztán a Pista bátyám emlegeti a Kripkót, aki a bátyáddal, az Aurél mesterrel lakott a Csurgó-féle szőlőben... Nyomorúságos életem van, de nem csüggedek... vigasztal az a tudat, hogy tudom, miért nyomorgók, a Művészetért. Pedig de nehéz, nagy dolog ez, nagyon sokat kell kínlódni, mert hogy az Aurél mester szavával éljek, midőn mosolyogva - akkor láttam először mosolyogni - azt mondta: Hej, nem olyan könnyű dolog ám a festés! Minthogy nagyon igaza van, ha az ember belekóstolt, és „valamit" akar csinálni, úgy bizony oda kell az egész mindenét áldozni. ...A mesterem, Glatz Oszkár, egy nagyszerű ember, nagyon tréfás, és jó ember. " - szólt a november 24-i levél.

65 Férfiakt 1924. (szénrajz) - főiskolai tanulmány 31