Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

1923-ban a helyi lap közli a hírt. „Gyűjteményes kiállítás a Turulban. Kaposvár és Somogy műértő, műpártoló közönségét kellemes látványossággal lepi meg szombat délelőtt két lelkes ember: Kozma Sándor és Goitein Mór. Szinte lehetetlen akadályokat leküzdve, a két képkereskedő nagyszabású kiállítást rendez a Turul nagytermében. A kiállításra kerülő képek alkotói közt az ország leghíresebb festői szerepelnek. Nem kevesebb, mint 150 képpel nyílik meg a kiállítás, melynek anyaga művészi értékben, becsben messze túlszárnyalja az utóbbi években rendezett kiállításokat. A kaposvári és somogyi művészek közül Rippl-Rónai József két arcképpel, a Berlinben élő Bernáth Aurél önarcképpel, Bacskay Béla, Kunffy Lajos tájképekkel, Balázs János iszákaljai tájképekkel, önarcképpel szerepel, és kelt méltó, megérdemelt feltűnést."

58 Az újságcikkben említett Iszák-domb alatti tájképekből egy viszonylag nagy méretű kartonra festett olajkép van előttünk: „Iszákalji tájkép nyárfákkal". A Kapós folyó medrének széléről nyújt kilátást a sík területen álló, sorakozó nyárfákra. A kép bal fele súlyosabb. Ott a sötétzöld falombok szerkesztett, klasszikus átlós kompozícióban válnak összetartozóvá. A jobboldali képtér könnyed, üdítő, távlatot nyit. Az éles, sziluett szerű folt-tömböket a szépen kéklő ég mezeje rajzolja körül. Ezt a művet is a főművek egyikeként jegyezzük. (22. sz. kép) 1923. július havától három hónap művésztelepi munka következett. Raksányi Lajos ajánlására részt vehetett Pécsen Csók István nyári gyakorlatán. „A kurzuson közel tizenöt tanítvány dolgozott. Csók Istvánt a tanársegéde helyettesítette. Balázs Jánosnak nem jutott hely a közös szálláson és a menzán. Mint mindig, híján volt a szükséges mennyiségű rajzlapnak és festőeszközöknek" - emlékszik a vele tartó Raksányi. A biblikus képein már jól átlátta az emberi mozdulatok összefüggéseit, de a részlet megoldásokhoz akt stúdiumok kellettek. Pécsett erre is nyílt alkalma. Üde mecseki tájképek mellett szabadban álló aktokat is festett pasztellel. (20. és 17. sz. képek) A naturális természetű akt tanulmányoktól még messze volt az út addig, hogy beépítse a tavasszal festett, feszes, jól kiművelt kép világába. A művész képvilágának bővülése csak organikus és egységes rendszerben lehet jó. A folyamat nehezen kibomló, aktív szellemi erőfeszítés kell hozzá. Balázs János művészi titkai a kezünkbe kerültek. A Fleinerné bíztatására vezetett napló és a barátjának írt levelek nagyon értékes dokumentumok. A társaságban visszahúzódó, nehezen oldódó, zárkózott fiatal művész számára nagyon hasznos volt a napi gondok, események mérlegelése. Szembesülhetett a félénksége miatt elhallgatott gondolatokkal. Az önmagának megfogalmazott vallomások nyomán megnyílt. „1923. decz. 22. Ma van születésem napjának 19. Évfordulója, ma vetek ide egypár sort, s hogy ezután folyton feljegyezzem a megfigyelésemet, tapasztalataimat, stb. Festeni igen keveset, jóformán semmit se festek se rajzolok. Hogy miért? Tudja Isten nem tetszenek amiket festek, olyan üresnek érzem őket, olyan anyagtalanok a tárgyak rajtok. Az a Bernáth, az a Bernáth az csak kiforgat engem, de úgy kell, mert amiket mond, 23