Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

nem csupán cézanne-os, inkább a hasonlóan szegény sorsú Nagy Balogh János művészetével van rokonságban. A festők abban az időben nagy erőfeszítéssel redukáltak. Keresték a forma letisztult lényegét. De íme itt van két eset, Nagy Baloghé és Balázsé: az ő szegénységük által puritánná nemesedett világuk révén, mesterkéltség törekvése nélkül alkottak lényegre szorítkozó stílusban. Kunffy Lajos, aki sok európai múzeumot ismert, jó meglátással hasonlította Chardin-hoz Balázs János művészi karakterét. A francia rokokó különc festője csendes lázadással visszahelyezte jogaiba a világnak azt a mindennapi részét, amit a festészetben akkor még elhanyagolhatónak véltek. Puritán csendéleteinek tárgyait kiemeli a környezetükből és intim érzelmeket kapcsol hozzájuk. Szorosabb a viszony az ifjú kaposvári művészünk és Nagy Balogh János festői világával. Erre a tényre Bernáth Aurél leánya, a művészettörténész Bernáth Mária mutatott rá. „Ha a balázsi életművet el akarjuk helyezni a magyar művészet vonulatában, akkor Nagy Balogh Jánost kell említenünk, mint akihez művészalkatilag csakúgy, mint szellemileg a leginkább kapcsolni lehet."

57 A tizenkilenc éves Balázs János egy kaposvári közös kiállításon szerepelt először a nagy nyilvánosság előtt. Attól kezdve nemcsak mint fiatal tehetségre, hanem a már megmérettetett kiállítóművészre tekintettek az emberek. Képei közt ott volt, több tájképe mellett, az imént bemutatott önarcképe is. Önarckép 1923. (vörös kréta) 21