Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

Az 1921. IL 4-én készült „Csodálatos halászat"-ot a Balatonnál szerzett festői élmények felidézése segítségével komponálta. A hétköznapi témából méltóságot kölcsönző, zárt formai nyelv és szín kultúra birtokában alkotta meg Balázs. (11. sz. kép) Az 1921-es „A kaposvári Donnervárosi sétatér" című olajkép alapján Balázst már nagyon jó, egyéni szellemű festőművészként méltathatjuk. Zöld-lila összhang, technikai biztonság, és igen erős szellemi összetartó erő nyilvánul meg benne. A napsütötte és az árnyékos felületek nagybányai mesterekre valló, vibráló hatású foltjaiból bravúros szövedékű képi teret alakított ki. A szemünk gyönyörűségére rafinált játékot űző zöldlombú fák alatti Kapós folyó menti sétányról született, nyári hangulatú mű egyéni ötvözete a Raksányi-féle impresszionista és a Rippl-Rónainál látott posztimpresszionista tájképi ábrázolásnak. (4. sz. kép) 1922-ben a Balázs család egész nyáron át Bőszénfán, majd Somogyaszalón végzett fakitermelést. Raksányi szavaival Balázs János „szőke, vékony emberke volt. Dacára törékeny alkatának, sokkal több erő és kitartás rejlett benn, mint azt az ember első látásra gondolhatta volna." A nyár végén János a keresetéből Budapestre ment. Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola két hetes felvételijére. Még nem rajzolt akt modell után, meg kellett ismernie a követelményeket. A főiskola művészképzője befogadta a tehetséges jelentkezőket az úgynevezett rendkívüli növendékek közé. Csak a rajztanári diploma megszerzéséhez kötötték ki a gimnáziumi érettségit. A Pesten először járó fiú együtt lakott a vasúton dolgozó Róka István nevű unokabátyjával. A vele egyidős hasonlóan szegény sorsú, kaposvári rokon zenei tehetség volt. Kaposváron Gyenes Izsó zeneiskolájában tanult. Hegedűn játszott és festegetett is, de ő a zenei tanulmányait szerette volna Budapesten a Nemzeti Zenedében folytatni. Neki sem volt pénze rá. Munkát vállalt a fővárosi vasútnál. Hegedűórákat adott a főnöke gyermekének, aki ezért ingyen szállást, a Nyugati pályaudvar elhagyott portás fülkéjét biztosította számára. Ott húzhatta meg magát Balázs János is. Az unokabátyja szeretett rajzolni és nagyon tisztelte János tehetségét. A szabad délutánjaikon együtt rajzolgattak a budai hegyekben. KITEKINTÉS A FŐVÁROS MŰVÉSZETÉRE (1922) Az életút kitérőjeként áttekintjük a korabeli főváros képzőművészeti életének jellemzőit, hogy feltérképezzük az ott megszerezhető művészeti impulzusokat, irányadó hatásokat. Budapesten a Tanácsköztársaság leverése utáni években bénult, még kialakulatlan művészeti élet volt. Törés állt be a Nyolcak és aktivisták

32 által hozott lendületben, amelynek képviselői Cézanne

33 művészetét tekintették vezér csillaguknak. (A Rippl-Rónai Ödön gyűjteményben Rippl-Rónai József művein túl dominált e csoport anyaga.) A legjobb művészeink visszavonultak, vagy emigráltak. Egy korábban előkészített reform során a Képzőművészeti Főiskolán Lyka Károly

34 és Réti István

35 a nagybányai szellemű művészképzést 18