Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005
FESTÉSZETI BARANGOLÁSOK (1921-22) A polgári iskola utáni függetlenség beálltával a természetben való rajzolással és festéssel töltötte idejét. Útitársa, Gömöry István 29 az egyik jó barátja volt, aki fiatal korábban festegetett, az 1921-ben történtekre így emlékezik: „Témakereső területünk előbb a Kapós folyó és a Malomárok környéke, a Kecelhegy és lankás domboldalai. Ezek a tájak kerültek félbevágott rajzlapjainkra ceruzarajz, vagy vízfestmény megörökítéssel, magunkkal vive a festéket, rajzlapot és egy kékítős üveg vizet. Majdnem minden délután készült egy kép, legtöbbször közös témáról. Többször hármasban dolgoztunk, mert vagy János, vagy én hoztunk l-l érdeklődőt. A hétvégekre egész napos kirándulást is szoktunk tervezni, főleg az újlaki erdőt jártuk végig a tokaji tavakig, az újlaki kastély környékét, ezek a részek nagyobb változatosságot ígértek. Egyszer kirándultunk a bárdibükki halastavakig, ahol megjegyezte Balázs, hogy jó lenne Goszthony Máriát felkeresni, de ő még mindig Itáliában van. így telt el február és március is és Jánosnak ekkor már szép lajstromozott rajz és akvarell gyűjteménye lett, s további bíztatás céljából felmerült a terv, hogy miután Bernáth Aurél külföldön dolgozik, fel kellene keresnünk Rónai mestert a Róma-hegyen. Ezt a tervet megemlítettem a gimnáziumban Halvax Gyuszi barátunknak, aki művésznek készült és ő is örült az alkalomnak, hogy ő is bemutassa dolgait és szívesen lesz vezetőnk, hiszen családja atyafiságos viszonyban van a Rippl családdal. A következő vasárnap máris felkerekedtünk hárman, s vittük vázlatainkat és akvarell készleteinket. Felmerészkedve unokaöccse Martyn Ferenc festőművész fogadott és vezetett be a Rónai műtermébe, melyben egy régi fotel, egy régi zongora és egy festőállvány állott, s a falon körül ceruza és tollrajzok, kevés pasztell, kiváló krétarajzok, minden hevenyészett keretezéssel. A mester is bejött, kedvesen fogadott minket, áttekintve dolgainkat, Balázs rajzait dicsérve bíztatott nagyobb lélegzetű munkák produkálására. Majd a falon függő munkáira térve, megemlítette az utcai sétálókat, amit a kávéház ablakából rajzolt, majd a „Kaposvári urak a Koronában" címűről szólt és mutatta a Rigó kapitányról (kaposvári rendőrkapitány volt) készített igen hatásos tusrajzát. Ezután a zongorához lépve, azon elfekvő sok francia kiadású könyvből mutatott képeket az ő hozzáfüzéseivel, tollal kijavított téves címeket stb. Végül Martyn Ferenc kikísért az országútig, ahol elvéve tőlem a vázlatkönyvet, pár vonással felvázolta a Kislak felé mutató tájat, vízfestékkel felrakta előbb a világos színeket, azonnal fokozatosan a sötétebbeket, nem várva meg száradásukat, kissé összefolytak a színek, végül egy friss hatású, a tájra jellemző alkotás lett belőle, s én is megtanultam, hogy miként lehet az akvarellben is az egyszerre festést alkalmazni. Meghívott bennünket a Korona nagytermében megrendezett kiállítására. Hazatérve fokozottabb munkára tértünk át, de nem mulasztottuk el, hogy Halvax-szal kérjük Raksányi Lajos rajztanárunkat, hogy vezetésével az egész osztály vegyen részt a Martyn tárlaton. Ez így meg is történt és erre elhoztam Balázst is, bemutatva Raksányinak. A legközelebbi alkalommal 4-esben sereghaj13
