Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002

telte, hogy nagyobb terjedelemben állítsák ki a gazdag és értékes gyűjteményt.

51 A két világháború közötti Kaposváron a két RipplRónai távozása az élők sorából nagy űrt hagyott maga után. Martyn Ferenc Párizsban, Bernáth Aurél Berlinben élt akkor. A tehetséges fiatalok közül Galimberti 5ándor már 1915-ben, Balázs János 1927-ben meghalt. A szellemüktől gyökeresen eltérő, szűk horizontú képzőművészeti élet bontakozott ki. 1927-ben Zichy Mihály centenáriuma alkalmából aktív kiállítási szereplőkké váltak a somogyi művészek a Berzsenyi Társaság égisze alatt. Kunffy Lajos örökölte az első számú művész rangját. Dunántúli Tárlatok szerveződtek, művészeti díjakat osztottak ki, Kunffy volt a zsűrik elnöke. Kisszerű, naturalizmus burjánzott el az egykor a modernizmusáról híres vidéken. Egy a díjazásokban részesült festő, Kovács Jenő József ki akarta selejteztetni az egész Rippl-Rónai Ödön-gyűjteményt a múzeumból, mint ami „primitív ízléssel bíró egyén dilettáns gyűjtőszenvedélyét elégítheti hi, de megyei képtár nem lehet soha. "

52 Csak nagy nehezen sikerült a múzeumigazgatónak félreállítania a reakciós politika harangját is kongató embert. A hagyatéki szerződésben kikötött évenkénti műtárgy-gyarapításhoz sokáig nem volt hozzáértő ember és a szándék is hiányzott. Márpedig a vármegye a múzeumegye5ület pénzellátását határozatban is megerősítve felemelte a reábízott gyűjtemény gondozása címén. Gönczi Ferenc igazgató a hagyaték népművészeti részének további fejlesztésében jeleskedett. Az első műtárgy veszteség 1945-ben következett be, amikor orosz katonaság települt a múzeumba. Szemtanúk szerint Rippl-Rónai rajzokon tapostak, s az útjukat zavaró műveket kidobták.

53 183 db mű, köztük tíz Rippl-Rónai rajz és egy-egy Vaszary, Csók, Pechán, Márffy és Ziffer festmény veszett így kárba. Márffy Ödöntől „5zínes házak"(43x34 cm); „Mám és Éva" (28,5x39 cm) és Csók Istvántól „Fák" (50x60 cm) címmel voltak jónak vélhető olajfestmények. A múzeum és a gyűjtemény államosítása 1949-ben történt. Takáts Gyula, az új igazgató a Rippl-Rónai Ödön-hagyaték képeinek kiállításával kezdte meg működését. A Szabad Művészet című szakfolyóirat szigorúan megbírálta a kiállítást. Az anyag zömét formalistának bélyegezte és kijelentette, hogy RipplRónai „...a mai, szocialista realizmusért küzdő nemzedéknek mégse lehet a mintaképe."^ Az akkoriban Széchenyi István nevét viselő 5omogy Megyei Múzeum 1951-ben vette fel a „Rippl-Rónai" nevet. A második veszteséget az állami cenzúra nyomán végzett selejtezés okozta 1955-ben. Összesen 133 db főként „fauve-os", modern felfogású képeket selejteztek ki és szállították el, az 1910-es évek magyar festőitől, Csont Ferenc, Kádár Béla, Páldy Zoltán, 5assy Attila és Bornemissza Géza festményeit. Köztük volt Márffy Ödön: „Éjjeli kávéház" című 92x70 cm-es olajképe is. A veszteségek komolyságáról a Gönczi-féle színes rajz-másolatokkal szemléltetett leltárkönyvből a kutatóknak megbízható elképzelést lehet szerezniük. A leltárkönyv az egyes művészek életművére vonatkozó kutatás céljából is haszonnal forgatható. A többségében női akt témájú művekre, a látszat jelei szerint, erkölcsi szigorral sújtott le a selejtező bizottság.

55 fia viszont a háborúban súlyosan károsodott kartonra festett alkotásokat ítélték menthetetlennek, mi végre volt egy restaurátor is a bizottságban? Ő a későbbi elmondása szerint maga hozta rendbe a szétdúlt, megtaposott képeket. A háborús veszteség és a selejtezés miatt a leltárból törölt művekből néhány megjelent a budapesti műkereskedelemben. Egy Martyn Ferenc képet sikernstok károly: Vázlat. Tusrajz. RRM. tulajdona kádár Béla: Enyelgés. Tusrajz. RRM. tulajdona 59