Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002

Rippl-Rónai József: Korsót vivő akt 1910 körül. Tusrajz. RRM. tul. az első években eltekinthessen; végül 5zabó Katalin évi 12.000 kor. javadalmazása (egy bizonyos) oly nagyságú tőkének pld. 30.000 koronának egy pénzintézetnél letételével biztosíttassék, amelynek évi 4 %-os kamata 12.000 koronát kitesz. Ezek előrebocsátásával elhatározza a bizottság miszerint a szóban forgó hagyatéknak a fenti tárgyalások eredményéhez képest, átvételétjavasolja. Egy megfelelő helyiség beszerzését a jövő tárgyául hagyja fenn.'"

10 Egy 1921. október 24-ijegyzőkönyvszerinta RipplRónai József, Lajos öccse és Szabó Katalin által képviselt család beleegyezését adta, hogy „a muzeális anyagból szakértők véleménye szerint egyes tárgyak kiselejtezése és értékesítése célszerűnek fog mutatkozni, azt a vármegye alispánja hatáskörében eszközölhesse, még/s abbeli óhajukat jelentik ki, hogy ezen műveletnél Rippl-Rónai József festőművész úr, mint a családnak egyik tagja szakértő véleménye kikérdeztessék. Ami a múzeum anyagának évi szaporítása, illetve gyarapítása kérdését illeti, ebben is a vármegye alispánjának teljesen szabad kezet engednek, mégis itt is azon kívánságukat terjesztették elő, hogy a végrendelet intenciójának megfelelőleg a fiatal művészgárda alkotásai szereztessenek meg és ez irányban /5 Rippl-Rónai József festőművész szakvéleménye, figyelembe vétessék. 5zabó Katalin beleegyezését adja ahhoz, hogy addig is, míg a muzeális anyagot a vármegye egy másik helyiségbe át nem viheti, az a jelenlegi helyén, vagyis a Rózsa u. 9. sz. házban maradhasson, de kér 1921. évi október hó 1-től kezdődőleg havi 100 korona lakáshasználati díjat. Egyszersmind beleegyezését adja ahhoz, hogy amennyiben a vármegye a múzeumot átveszi és ezen átvétel felsőbb jóváhagyást is nyer, gondozási díja fejében végrendeletileg megállapított havi 1000 korona gondozási díja 1921. október hó 1-től vétessék javára számításba."

41 E helyütt felvetődik a hagyatéki lista sok tételének piros ceruzás kihúzása, mint egy megtörtént selejtezés. Ez azért nem valószínű, mert az eljárás minden lépésétjegyzőkönyvek kísérik. Selejtezési jegyzőkönyv pedig nem található az iratok között. Ezután egy másik jegyzőkönyvi idézet így szól: „A vármegye közönsége 1921. november 8-án tartott közgyűlésben 1140 kgy. számú határozatával kimondotta, hogy néhai Rippl-Rónai Ödön hagyatékát elfogadja és muzeális kezelésbe veszi. Egyúttal, minthogy a hagyaték átvételével és kezelésével a vármegyének évenként visszatérő kiadásai lesznek, ezen kiadások fedezetére a vármegye közönsége az 1922. évtől kezdődőleg egy százalék vármegyei pótadót szavazott meg."

42 A pótadóra vonatkozó jóváhagyást kérő felterjesztéstazonban a Belügyminisztérium elutasította, mert a pótadó lehetőségét a vármegye korábban már kimerítette. Az itt megtorpant ügymenet elmozdítása érdekében íródott meg Rippl-Rónai József levele Tallián Andor alispánnak:

43 „Róma Villa, Rómahegy, 1922. április hó 20-án. Kedves Bandim, mélyen tisztelt alispánunk! Hallom, hogy ismét stagnál a boldogult Öcsém múzeum kérdése. Az 1% pótadó - úgy amint az tervezve volt - nem megy, hacsak más alapból nem. Én a Ti helyetekben mégis dolgoznék, mert a lényeg nem a múzeumépület felállítása, hanem a múzeum (Képtár, amely a festményeken kívül, a szobrászatot, iparművészetet, népművészetet foglalja magában) megnyitása a fontos és egyetlen okos, helyes megoldás. Egyrészt az adományozó kívánságának, másrészt a kultúrát szomjazó közönségnek (ami alatt nemcsak a felnőtt embereket kell érteni, hanem az előretörtető tanulékony fiatalságot az iskolába járó tanulókat) tennénk eleget. flem kell a decentralizálástól félni, sőt ajánlatos, hogy a város, amely fejlődésben van, minden részében kihasználtassék. Lehetetlen mindent a város közepén elhelyezni, de amint mondtam, nem is kell, nem is szabad. Aki látni akarja, az elmehet igen könnyen a Rózsa u., illetve, Apponyi utcába, ahol a provizorius, 34