Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002
müvegén át" látni a művészeti Korszakot. - A gyűjtő „szemüvegének lencséje" Közelálló fóKuszú a festőforradalmár bátyjáéhoz. Tanulságos látni, hogy a még kialakulatlan, tisztázatlan művészeti vonulatok, trendek idejében, mit lehetett észrevenni, megmenteni és összetársítani két-három évtized festészetéből. Egy másik tanulság az lehet, hogy kevés pénzből, de a művészet iránti odaadó lelkesedéssel, miként lehet megalkotni egy múzeumot. Rippl-Rónai Ödön volta Rippl családban az egyetlen ember, aki feltétel nélküli híve volt az eredetileg gyógyszerésszé tanult József művészi ambíciójának. A 19. század végi kaposvári polgárok számára példanélküli volt egy festőművész társadalmi szerepe, megélhetőségi lehetősége. A közmegbecsülést kivívott idősebb Rippl József iskolaigazgató apa szemében már az is nagy felemelkedés lett volna, ha a fia a hivatalok elismerését élvező akadémikus festővé vált volna. Mem tudhatta, hogy miért kellett a tradícióval szembefordulnia, s micsoda roppant falakat kellett megmozgatnia a ,jóra nevelt", elsőszülött Józsefnek. A négy gyermeke közül másodikként született Ödön, József példája nyomán szintén kitört a teljes biztonságra törekvő, kisvárosi élet keretéből. Ő is festegetett, de nem ez az út volt járható a számára. A Munkácsy mestertől elpártolt bátyja leveleiben érkezett beszámolók felkeltették Ödön érdeklődését a modern művészet sorskérdései iránt. Meg akarta érteni a Franciaországban sarjadt újító törekvéseket, amelyekben József fontos szerepet vállalt. Belátta, hogy az idegenben élő, szüleihez, testvéreihez erősen kötődő bátyjának szüksége van az ő lelki támogatására. De pénzzel, hazai ízekkel, füstölt sonkával, mákos patkóval és disznótoros küldeményeivel is segítette nélkülöző fivérét. Gyakran vállalta a Párizsból küldött festmények bekereteztetését, s a bátyja megbízása szerint beadta őket a budapesti kiállításokra. Mint vasutas, ingyen utazhatott, jártas volt a sérülékeny festmények célba juttatásában. 5zembesülnie kellett azzal a testvére műveit sújtó, gyakran kíméletlen kritikával, amellyel a „feketekorszakos" festményeket illették. „Én már tudod, magamévá tettem a te felfogásod, s teérted meg is barátkoztam azzal, de az minő idegenszerűen hatott rám a régmúltban, a kezdet kezdetén - olyképp kellemetlen lett rám az idegenek véleménye most." z Hősként csodálta Józsefet a rendíthetetlen állhatatosságáért. Együtt búslakodtak át az új szemléletű Rippl-Rónai művek fogadtatásának kezdeti kudarcait, és boldogan osztozott a fokozatosan érlelődő sikerekben. Különös és vonzó volt számára az, hogy a sikertelenség mellett, miként lehet a jövőbe vetett bizakodással élni. Ekkora teherrel Ödön nem tudott volna 5. Л Hippi-család fényképe 1884-ben. tinezevich Anna Paulina, Rippl József, Ödön, a festőállványnál József, középen 5ándor és Lajos megküzdeni. József így vigasztalta őt: „Édes Ödönöm, sohase essél Te kétségbe az én művészetem miatt: a kutyák mindig ugattak, hát csak hadd ugassanak ezután is. Engem semmiféle sarlatán észjárású ember ki nem fog zökkenteni kerékvágásomból, ellenkezőleg: jobban megerősödöm abbeli hitemben, hogy csakis tisztességes módon lehet egy nemes célt elérni, ez a cél pedig nem más, mint a szó szoros értelmében vett igazi nagy művészet..." 5 A hasonló tudattal fogalmazott levelekből egyfajta reászabott küldetéstudat Ödönben is megfogant. Nagyon érdeklődő volt, kíváncsi volt a „prófétákra" a Nabis - csoportra, akik Párizsban társukká fogadták bátyját. Kétszerjárt Párizsban látogatóban. Először 1889-ben a kiskorpádi állomáshelyéről szállt vonatra. Nagyon tetszett neki József puritán és egyúttal választékosan berendezett otthona, alkotói környezete. Maga is igyekezett ezt az ízlést követni. Bátyja példája és okító levelei, a felsőbb iskolázást jelentette számára. Tudatára ébredt annak, hogy a korabeli társadalomban műgyűjtőként lenne képes a bátyja értékrendje szerinti fejlődésre, kiteljesedő életre vállalkozni. „Ez az Ödön, vasúti főnök, bizony nálamnál jobban tudná életem történetét elbeszélni: kezdet óta gyűjt mindenféle nyomtatványt és egyéb emléket, melyek művészi törekvéseimről a nyilvánosság előtt megjelentek, neki írtam meg leveleimben a művészetre és életviszonyaimra vonatkozó mindenféle dolgokat, his dolgokon múlnak sokszor az élet nagy kérdései: a rám gondolásoknak ezek a bizonyítékai mindig újabb és újabb erőt adtak, mert anyai, testvéri szeretetből 11