Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 73 45. ábra. A Hydroptila vectis Curtis, 1834 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c), az phallus oldalról (d); a nőstény potrohvégének részlete három nézetből (e, f, g). Fig. 45. Male terminal of Hydroptila vectis Curtis, 1834 lateral (a), dorsal (b), ventral (c) view, phallus lateral view(d); three views of females (e, f, g). Agraylea nemzetség Agraylea multipunctata Curtis, 1834 Phil. Mag., 4, p. 217. 3-4 mm. A családon belül viszonylag nagyobb faj. Világos szürkésbarna színű, számos még világosabb szőrcsomóval. Oldalnézetben a IX. szelvény dominál, belőle csak csekély mértékben nyúlik ki a X. Középső ivarlebenye nagy, lefelé hajló. A külső ivarlebeny elvékonyodó hegyben végződik. A karcsú phalluson a titilator körbecsavarodik, majd a phallus csúcsa előtt végződik (46. ábra: a-c). A nőstény potrohanak vége egyszerű szerkezetű, megnyúlt, hengeres; a kitinizált VIII. szelvény kaudális peremén ritkásan sörték ülnek, alulnézetben elmosódott rajzolatot láthatunk (46. ábra: d-f). Holarktikus elterjedésű faj, viszont Európa délibb tájain hiányzik. Nálunk rendkívül ritka, csak néhány helyen gyűjtötték kevés példányát (Budapest, Fácánkert, Kecskemét, Kenderes, Szederkény, Szentpéterfölde, Szilvásvárad, TihanySajkod). A nemzetség többi fajához hasonlóan állóvízi, s bár az Alföldről is van adata, rendkívüli ritkasága valószínűleg különleges ökológiai igényeire utal. (Elterjedési térkép \Щ

. Adatbázisunkban lévő adatai szerint nyári rajzású (június-augusztus).