Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH A.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 297 Jelenleg nem veszélyeztetett - not threatened (36 faj/species) Orthotrichia costalis Curt. Hydroptila sparsa Curt. Hydropsyche bulgaromanorum Mai. Hydropsyche modesta Navás Cyrnus crenaticornis Kol. Limnephilus affinis Curt. Limnephilus decipiens Kol. Limnephilus incisus Curt. Limnephilus vittatus F. Anabolia furcata Brau. Athripsodes aterrimus Steph. Oecetis fúrva Ramb. Orthotrichia tragetti Mosely Agraylea sexmaculata Curt. Hydropsyche contubernalis McL. Hydropsyche pellucidula Curt. Psychomyia pusilla F. Limnephilus auricula Curt. Limnephilus flavicornis F. Limnephilus lunatus Curt. Grammotaulius nigropunctatus Rtz Micropterna caesareica Schmid Ceraclea dissimilis Steph. Oecetis ochracea Curt. Oxyethira flavicornis Pict. Hydropsyche angustipennis Curt. Neureclipsis bimaculata L. Holocentropus picicornis Steph. Ecnomus tenellus Ramb. Limnephilus bipunctatus Curt. Limnephilus griseus L. Limnephilus rhombicus L. Glyphotaelius pellucidus Retz. Goera pilosa F. Mystacides longicornis L. Leptocerus tineiformis Curt. 8.4. A természetvédelem alapköve: az élőhelyek megőrzése, különös tekintettel a tegzesekre Hatékony védelem, mint azt már említettük, legyen szó bármilyen élőlényről, csakis az élőhelyek állapotának fenntartásával oldható meg. A vízi élőlények, éppen a víz rendkívül érzékeny voltára, különösen ki vannak téve a változó hatásoknak, élőlényegyütteseik (társulásaik) folyton változó összetétellel követik nyomon ezeket a változásokat, és az együttesek érzékenyebb (stenoek) elemei rövid időn belül kipusztulhatnak. A következő jelentősebb hatások érhetik az egyes élőhelyeket, amelyek a fajdiverzitás kisebb-nagyobb mértékű csökkenéséhez, szélsőséges esetben mindössze néhány hypereuryoecikus faj túléléséhez vezetnek. 1. Az elmúlt évszázadokban - s ezen belül is különösen a 19. században - nagy arányú folyószabályozásokra került sor. A nagyobb kanyarokat átvágták, a medret többnyire csak egy viszonylag keskeny árteret meghagyva - gátak közé szorították. Az ártereken ugyan maradt egy-egy régebbi holtág-maradvány (vagy a szabályozás során vágtak le bizonyos meder-részleteket, kanyarokat, amelyeket a gyors eutrofizáció hamarosan gyökeresen átalakított). A természetes vagy ahhoz közeli állapot ma már csak kevés európai folyón tanulmányozható, ilyen kivételes jelenség nálunk a Dráva somogyi szakasza, amely éppen kivételezett helyzete miatt Magyarország egyik legjelentősebb természeti értékének tekinthető (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1995b, 1998). Közép-Európa nagyobb folyóival többen is foglalkoztak, például MALICKY (1980, 1981, 1987), NÓVÁK (1975, 1989) vagy CHANTARAMONGKOL (1983). Ezekben a folyókban olykor rendkívül nagy fajdiverzitású, s össztömegében is óriási mennyiségű tegzes él (MALICKY, REISINGER 1997). De például Észak-Amerikában is végeztek hasonló vizsgálatokat (J. V. WARD 1987, J. V. WARD, STANFORD 1987). Éppen a nagyobb folyók bizonyos jellemző fajai közül kerültek ki azok, amelyek időlegesen vagy véglegesen eltűntek a hazai faunából (Athripsodes commutatus Rostock, Tinodes waeneri L., Glossosoma boltoni Curt., Paroecetis strucki Klap., Leptocerus interruptus F.), vagy pedig szabályozatlan, nagyobb folyókban él utolsó populációjuk (Platyphylax frauenfeldi Brau.).