Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 273 A Drávának számtalan természetes úton lefüződött és a szabályozás során levágott holtága van. Ezek a feltöltődés különböző stádiumaiban vannak, többségüket sűrű hínárvegetáció borítja. Több ilyen holágat vizsgáltunk mind a baranyai (221-222. ábra), mind a somogyi szakaszon. Az egyik somogyi, erősen eutrofizálódott holtág mellett ugyancsak minden évszakra kiterjedő gyűjtéseket végeztünk. Úgy tűnik, hogy a kb. 1 km-re lévő folyó kevéssé befolyásolja a tegzes fauna összetételét, valójában a helyben fejlődött fajok dominálnak: 34. táblázat. Bélavár, Lókai-mező, Holt-Dráva (17°12' E, 46°07' N; XM70) leggyakoribb fajai. Table 34. Most frequent species from Bélavár, Lóka Field, oxbow lake of Dráva (17°12' E, 46°07' N; XM70) Faj példány % Leptocerus tineiformis Curt.. 1445 61,65 Oxyethira flavicornis Pict. 197 8,40 Ecnomus tenellus Ramb. 163 6,95 Ceraclea dissimilis Steph. 118 5,03 Hydropsyche sp. indet. 98 4,18 Cyrnus crenaticornis Kol. 91 3,88 Orthotrichia tragetti Mosely 84 3,58 Athripsodes aterrimus Steph. 36 1,54 Hydropsyche contubernalis McL. 20 0,85 Összesen 29 faj 2344 100,00 A Dráva mentén további holtágakat is vizsgáltunk Barcs térségében. Ezek közül az egyik (Barcs, Rinya-Ó-Dráva) sekély, erősen feltöltődött víz, a másik (Barcs, Kisbók) helyenként még most is igen mély. Sajnos, mindkettő igen intenzív horgászvíz. Az utóbbit különösen tönkretették a betelepített növényevő pontyfélék: a néhány évtizede még gazdag hínárvegetációval rendelkező víz mára csaknem mentes a növényzettől. A Rinya-Ó-Dráva mentén több nyári mintavételünk volt, amelyek 25 faj 3179 példányát eredményezték. Az Ecnomus tenellus Ramb. és az Athripsodes aterrimus Steph. volt a két leggyakoribb faj. A Kis-bók mellett ugyancsak a nyári időszakban gyűjtöttünk néhány alkalommal. Itt az Orthotrichia tragetti Mos. dominált, s mellette az állóvizekben szokásosan gyakori Ecnomus tenellus Ramb. volt a szubdomináns. Az egyik legtipikusabb holtág a mára már meglehetősen feltöltődött karapancsai HoltDuna, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén (223. ábra). A vízfelület nagy részét sűrű hínárnövényzet borítja, a víz minősége viszonylag jó, bár - mint a holtágak egy részénél itt is felléphetnek oxigénhiányos időszakok. 1989-ben egy fénycsapdát működtettünk a holtág partján a víztől néhány méterre, amely meglehetősen nagy tömegő, de eléggé egysíkú Trichoptera-anyagot szolgáltatott (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1992b). Ahogy az gyakran megfigyelhető volt (például az itt nem részletezett, Andrikovics S. által gyűjtött Tisza menti holt-ág mintáknál is), a Leptocerus tineiformis aránya Curt, igen magas, abszolút domináns faj. Mellette az ilyen típusú állóvizek szokásos állandó és gyakori fajai érnek el nagy gyakorisági értéket, pl. Ecnomus tenellus Ramb., Orthotrichia costalis Curt., Orthotrichia tragetti Mosely. A viszonylag távol fekvő (>5 km) Duna zavaró hatása alig érvényesül.