Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) J5 6. ábra. Az ismert tegzes fajok számának alakulása a 20. században 1 = 1900 körül, 2 = 1935 körül, 3 = A 60-as években, 4 = 1995 körül Fig. 6. The number of known caddisfly species during the 20th century 1 = about 1900,2 = about 1935,3 = in the sixties, 4 = about 1995 A magasabb taxonok esetében az egyes szerzők felfogása jelentősen eltérhet egymástól. Az alrendekre és családsorozatokra való felosztás szerzőnként más és más (pl. MARTYNOV 1924, MILNE, MILNE 1939, Ross 1956, 1967, SCHMID 1980, 1989, WEAVER 1983, 1984, WIGGINS, WICHARD 1989). A nemzetségek és családok száma is jelentősen megemelkedett, nem annyira a taxonómusok feldaraboló munkájának következtében, hanem a rengeteg új és új faj felfedezése kényszerítette ezt ki (HlGLER 1981). Két alrend - Integripalpia és Annulipalpia - jogosultságát már régebb óta elismerik, ehhez WEAVER (1983) harmadikként a Spicipalpia alrendet alkotja meg, amelyeket mások is elfogadtak (FLINT et al. 1999). Tömör, de szinte mindenre kiterjedő leírást ad a tegzesek törzsfejlődéséről összegyűjtött ismeretekről MORSE (1997b), aki a Spicipalpia alrend létjogosultságát ismételten alátámasztja, viszonylag rövid cikke 188 irodalmi forrást sorol fel e témakörben (7. és 8. ábra). Jellemző, hogy napjainkban is új és új családokat állítanak fel részben régebben leírt, részben pedig újonnan felfedezett fajok részére (pl. SCOTT, DE MOOR 1993). Viszont ellentétben számos más rovarcsoporttal - kevéssé dívik az állandó taxonómiai újraértékelés, az egyes leírt nemzetségek viszonylag stabilan fennmaradnak. Ez talán annak is köszönhető, hogy a vezető trichopterológusok még ma is elsősorban azzal vannak elfoglalva, hogy viszonylag ismeretlen kontinensek vagy régiók kutatása során előkerülő újabb és újabb fajok - évente több száz ilyen akad! - leírását és taxonómiai besorolását elvégezzék. A taxonómiai egységek számának bővülése egyébként általános jelenség, hiszen gondoljunk csak az állattörzsek számának növekedésére: a részletes taxonómiai kutatások új és új törzsek, ezeken belül új és új osztályok elkülönítését látták indokoltnak (vö. PAPP 1997). Ugyanígy a családok és család alatti egységek száma is nőtt, nem függetlenül az újabb fajok felfedezésétől. így például egyes, korábban alcsalád rangon álló taxonok közül sokat család ragra emeltek, például a régebbi Rhyacophilidae családba tartozó Hydrobiosinae vagy Glossosomatinae alcsalád az újabb szerzőknél önálló családként szerep (vö. FLINT et al. 1999). Munkánk nem taxonómiai mű, hanem mindenekelőtt a hazai fauna bemutatását szolgálja. Éppen ezért itt nem tartjuk szükségesnek az egyes taxonok helyzetének