Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 11 vö. 3. ábra: D, 4. ábra: B), más esetekben viszont az analis erek számának növekedésével vagy az erek eltávolodásával igen széles is lehet (Limnephilidae, 3. ábra: M-O, Odontoceridae, 4. ábra: E). A potroh 7-8 szelvénye - amely tergitre (hátlemez) és szternitre (haslemez) tagolódik - szabályosan fejlett, a haslemezek némelyikén jellemző formájú nyúlványok találhatók (pl. Hydroptilidae, Glossosomatidae, Goeridae). A 9. és különösen a 10-11. szelvény erősen módosult, ez utóbbiak ivarszervek kialakításában vesznek részt. A 9. szelvény tergitje és szternitje még felismerhető, de analis végük már erősen módosulhat és belőlük nyúlványok, lemezek állnak hátrafelé. A hím potrohvég alakulása általában rendkívül bonyolult és fajra jellemző, amint az a hazai 209 faj ivarszervi rajzainak illusztrációin is tanulmányozható. NIELSEN (1957) mutatta be a legrészletsebben egyes fajok anatómiáját. A nőstények külső ivarszerve általában egyszerűbb felépítésű. Több nemzetség esetében csak csekély különbségek vannak az egyes fajok között, például a Hydropsyche nemzetség hazai fajait megbízhatóan nem is tudjuk elkülöníteni egymástól, s meglehetősen sok gondot okozhatnak a Hydroptilidák vagy Polycentropodidák nőstényei is. Azonban finomabb felépítésükben jellemző különbségek itt is megtalálhatók, ezek viszont nagyon aprólékos tanulmányozást és jó műszerezettséget kívánnak (NIELSEN 1980) A tegzesek teljes (tökéletes) átalakulással fejlődő kétéltű rovarok, tehát fejlődésük 4 állapoton megy át: pete - lárva - báb (nimfa) - imágó. Petéiket vízbe vagy vízpartra rakják. A kikelő apró lárva - amely vízi szervezet és tracheakopoltyúkkal lélegzik hamarosan megkezdi a csoportra jellemző ház (tegez) építését. A ház építőanyaga fajra jellemző, bár vannak olyanok is, amelyek sokféle anyagból képesek házukat felépíteni. A ház építőanyagai között lehetnek különböző növényi részek, homok, kavics, apró kövek, de építményeikben találkozhatunk csigaházakkal és általában mindennel, amit a vízfenéken összegyűjt a lárva, akár nálánál kisebb tegzeseket is házastól beleépíthet saját házába. Egyes fajok fonómirigyeik váladékából, finom selyemszálból építenek magunknak lakócsövet (Hydroptilidae), míg vannak olyanok is, amelyek egyáltalán nem építenek tegzét (Rhyacophilidae). A lárva élete során többször vedlik, ekkor nemcsak kinőtt lárvabőrét hagyja el, hanem új házat is kénytelen építeni. A lárvák szájszervei jól fejlett rágok. Vannak köztük tipikus, gyors mozgású ragadozók (Rhyacophilidae), többségük azonban vízinövényekkel, algákkal, különböző eredetű szerves törmelékekkel táplálkozik. Bábozódáshoz a lárváétól eltérő felépítésű bábházat építenek, illetve a szabadon élő lárvák is bábbölcsőt készítenek (8 ábra). A bábon a leendő imágó egyes szervei megfigyelhetők, sokszor az ivarszerv is olyan jól látható, hogy ennek alapján faji szintig meghatározható. 2.3. Néhány taxonómiai kérdés Korábban a tegzeseket a „Neuropteroidák" között tárgyalták és kapcsolatot véltek felismerni a Neuropterákkal és Plecopterákkal. Azonban már a 20. század első felében világossá vált, hogy valójában a lepkékkel állnak valódi, filogenetikus kapcsolatban (5. ábra). A lepkék és a tegzesek közötti leglényegesebb különbégek a következőkben
