Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

110 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) Tinodes waeneri (Linnaeus, 1758) Phryganea waeneri Linnaeus, 1758, Syst. Nat. Ed. 10, p. 548. 5-8 mm. A legnagyobb termetű Tinodes-Щ. A hím külső ivarlebenye vaskos, harpagoja ollószerűen behasadt, emellett egy hegyes sarkantyúja is van. A középső ivarlebeny több kitinizált nyúlványra szakadt szét (77. ábra: a-c). A nőstény potrohvége sokkal tompább, mint az előző három fajé, sokkal inkább a Psychomyia pusilla F.-éra emlékeztet (77. ábra: d-f). Európa-szerte széles körben elterjedt és sokféle biotópban nagyon gyakori, széles ökológiai tűréshatárú faj. Ehhez képest nagyon feltűnő, hogy a Fauna Regni Hungáriáé (MOCSÁRY 1900) közlése után egy évszázadig nem került elő nálunk. Egy újabb példányát 1999-ben fogtuk fénycsapdával a Szigetközben, Halászinál (NÓGRÁDI 2001, UHERKOVICH, NÓGRÁDI 2001), majd 2001-ben ismét két hímet fogtunk. Prof. W. Tobias levélbeli közlése szerint a magyarországi Duna-szakaszon többfelé megfogták 2000-ben. (Elterjedési térkép J80[

). Mostani fogása azt sugallja, hogy hazánkból átmenetileg eltűnt, majd pedig a körülmények változása következtében visszatelepülőben van. 77. ábra. A Tinodes waeneri (Linnaeus, 1758) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (f). Fig. 77. Male terminal of Tinodes waeneri (Linnaeus, 1758) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (f) view.