A Merics gyűjtemény, 2002

26 ALMÁSY ALADÁR Almásy Aladár jellegzetes, költői hangvételű grafikák után a 80-as évekre egyre gyakrabban jelenítette meg olajképekben is szürrealista-új romantikus látomásait: e művek egyik különlegesen szép, korai darabja a Merics gyűjteményben lévő kép. A művész többi alkotásához hasonlóan ez is vizionáló, a tudatalatti mélyéből előhívott őskép, mely szimbolikus lélekállapotokat jelenít meg képzettársítások és allegorizáló formák segítségével. A kompozícióban Almásy ezúttal stabil téri viszonylatokba helyezi a képi történetet, égi és földi sávra osztva a képet. A föld sávja sötéten fortyogó, démonikus hatású képlékeny közeg, amely titokzatosságában félelmet kelt. E pokolbéli bugyor termeli ki a virágot, amelyre a cím utal. A levegő közege a szakrális arany színével határozottan különül el az alvilági tartománytól. E két képzetes világ határán röpköd egy biomorfikus formákból összeállított, antropomorfizált lény, a címben jelzett asszonyalak, Almásy Aladár jellegzetes figuráinak egyike. Rovarszerű teste a földi világtól próbál elszakadni, de szárnya beleér a vörös tűzzel égő talajba. Az égbolt sejtelmes, titkokkal, áttűnésekkel teljes. Az asszonytól elkülönülten egy további, madárszerű viráglény jelenik meg e szakrális térben: a föld mélyében rejtőzködő „fizikai" lény ellenalakja, agyúttal annak aranyfényben sugárzó, idealizált szellemi párja. A vergődő figura e két pólus közt keresi, de nem találja helyét. Elkülönülésre vágyó menekülése nehézkes, gyötrelmekkel teli. Almásy Aladár képe dús festőiségével, érzelmi telítettségének felfokozottságával egy szenvedélyekkel és asszociatív képzetekkel teli szürreális világot jelenít meg. G.M.