A Merics gyűjtemény, 2002

10 A MERICS GYTLTJTEMENy Halász Károlyhoz és másokhoz. Eddig ez mindenfajta művészettörténeti meggondolás szerint is öszszetartozó művészek sora. Merics Imre azonban tudott másfelé is figyelni: Tormáson lelhetjük föl az ettől a trendtől távoli Berki Viola tán legszebb képeit is; a korán elhunyt Kovács Tamás életművének igen gazdag keresztmetszetét, és mondjuk Újházi Péter képeinek és dobozainak hihetetlenül teljes sorát - hogy csak három, egymás törekvéseitől és stílusától is igencsak távol álló, mégis művészettörténetileg is jelentős mestert említsünk. Nem tagadható, hogy Merics Imre gyűjteményének az összképe hasonlatos ahhoz a valamihez, amit a régi világban magunk között „népfrontos"-ként szoktunk „leszólni". Csakhogy a látszat ezúttal csal: az a bizonyos „népfrontos"-ság óvatos és elvtelen megalkuvásokat takart. Merics Imre ezzel szemben ritka nyíltsággal, őszinteséggel és minden hátsógondolat nélkül választ művet és művészt: amit szeret, azt tényleg szereti, és ez az őszinteség teszi hitelessé, figyelemreméltóan elgodolkodtatóvá számunkra is sajátos magán- művészettörténetét. Kovács Péter THE MERICS-FIGURE I could have hardly found a more precise description for what the readers of this book and the people looking through the paintings are going to meet: an unusual collection and the portrait of an unusual art collector. The financial sources of coUecting works of art between the two world wars and the priváté art patronage connected to it were dried up by the dictatorship of the ílfties. It alsó put an end to the public forums of art life and the different associations which existed before liké art trade and independent criticism. The one party only gave permission for one kind of centrally defmed and stricdy specified way of thinking about pást, present and future and only allowed one kind of style. Later, as the dictatorship Vas melting', the reál works of art, which were secretly created in the stúdiós, were found and revealed. It alsó turnéd out that in spite of every prohibition, the passión of collecting works of art had not died out completely, either. There were always somé people, mostly doctors or lawyers evén in the most difificult times, who were forced back to the intimate circle of friends taking very modest opportunities to provide artists with evén more modest support. They either had the fecling that they could acmally get really valuable things at a cut price, or they considered it a morál constraint to help the outcasts, who could not or did not want to sérve the ofFicial power. In the second half of the sixties, as there was a generál easing ofF period, a new generation of collectors of contemporary works of art emerged from nowhere and this stramm was growing in the seventies. Somé collections liké the one of Ernő Kolozsvári, Zsolt Pogány, Ákos Vörösváry were established at that time - just to point out a few examples. From the seventies it has become more and more common to introduce the priváté collections at public exhibitions, requiring that