L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Otthon művészete (Knézy Judit)

15. Menyasszonyi láda. Barcsi asztalos munkája a XIX. század közepéről. Szulok. DM2I1976-N. zi Múzeum 1868-as évszámú ládájára. (KOSA L., 1981. 468.) A ládák a sublótok hatására magasabbak lettek. Ha csak álfiókot alkalmaztak sublatláda volt a neve. A csurgóiak mellett az ún. muraközi horvát asztalosoknál is szívesen rendeltek meg, vagy szereztek be tőlük vásárokon a dél-nyugat somogyi falvak lakói díszes ládákat. Ezek alacsonyabbak voltak, díszítésükben a világoskék kontúr világoszölddel váltakozott, és az igen színes virágos mintákat tömötten, vastag ecsetvonásokkal vitték fel. (KERECSENYI E., 1980. 16.) A menyasszonyládák helye vagy a sarokpadok végén, főként az utcai ablak alatt, vagy ha elfért, a két ágy között volt. Kerülhetett láda a kályha előtti falrészhez is, attól függően, hány asszony élt a háznál. Amint fiókos, vagy kétajtós alacsonyabb szekrény került a családba, ez jutott a fő helyre az utcai ablakok vagy az ágyak közé, és erre kerültek a család becses dísztárgyai, tálaló edényei stb. (19-20. ábra) Szekrény Somogyban a magas, asztalos készítette szekrénynek, ruhásszekrény a neve, az alacsonyabb ácsolt szökröny miatt fennálló szekrény vagy csak fennálló, fönnálló, néhol ómárium (pl. Törökkoppány) a XX. századi visszaemlékezések szerint. Korábbi időszakban, mikor az almárium szó fejezte ki az újabb, divatosabb ruhatárolót, a magas szekrényt „fennálló almáriumként" (1847-ben Mernyén paraszti hagyatékban) is emlegették. (SML XI. 603.) A XVIII. századi adatokban még valószínű, hogy az almárium szóval jelezték a magas, kétajtós szekrényt is többek között: 1759-ben 16. Kétajtós ruhásszekrény 1855-ból Részlet. Ecseny. RRM 2974. 85