L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

26. Abrosz. Kender, piros pamut csíkozással. A háromsoros csíkminta nyolcszor ismétlődik. Kisülés Jánosné készítette 1880 körül. Somogyszob. RRM 89.2.7. 27. Vékaruha. Készült a XX. század elején. Csurgónagymarton. VM 77.40.2. A szövés technikája ennek megfelelően nagy fegyelmet követel az alkotótól, hiszen a szövőszékre felhúzott hosszanti- és keresztszálak megkötik a kezüket. A szövésnél a bonyolultabb mintákat a takácsok és a parasztszövők is segítséggel készítették, amit a népnyelv deszkázásnak nevezett. Általában a mester lánya vagy felesége, illetve a parasztcsalád egyik nőtagja a nyüst mögött a felszedett minta szerint fonalat, vagy vékony pálcát dugott a mintasorba, majd ezt követte a szövő a munka során. így nem kellett a minta ismétlődésénél újból felszedegetni a szálakat és a tévesztés lehetősége is kisebb volt. E technika alkalmazása gyorsabbá tette a munkát. (KODOLANYI J., 1957. 13.) A deszkázassál készített vásznak gazdag variációival találkozhatunk a gyűjteményekben, melyek esztétikai értékét a motívumok sokfélesége és azok megkomponáltsága adja. A szerkezet és a forma egysége uralkodik e darabokon. Növény és állatábrázolások A csillag, amit rózsának is neveztek talán egyik legkedveltebb motívuma a szőtteseknek. Előfordulásuk gyakorisága az egyszerű szőtt csíkokkal azonosítható. Ennek köszönhető, hogy e minta több tucat változatával találkozhatunk takácsmintagyűjteményekben és a múzeumi raktárakban őrzött darabokon egyaránt. E formát ábrázolták szögletesnek, lekerekítettnek, tömöttnek és nyújtottnak, sziromlevélszerűnek és csillagszerűnek is. (28. ábra) A rózsa hazánkban a középkor óta ismert, előbb a kolostorkertek és várkertek virága volt, majd a nép körébe kerülve a szerelem szimbólumává vált. (KOSA L.-K. CSILLÉRY K., 1981. 380.) 28. Abrosz. Pamutvászon, bordó pamuttal szőtt „szélrózsás, rozmaringágas" díszítéssel. Szennai asszony szőtte 1930 körül. Szenna. RRM 66.13.1. 168