L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

15. Fonaltekerés vályúval. Csököly. Csikós Tóth András rajza (NÉ 1934. 42.) 6-os borda, mely számok csökkenése a bordafogak számának és a befűzött szálak mennyiségének a csökkenését is jelzik. A sűrűbb fogazató bordába vékony, jó minőségű fonalat tudtak befűzni, míg a ritkábbhoz, a vastagabb szálút használták. Ennek értelmében a borda a vászon minőségét is szabályozta. A hagyományos szövőszéken kb. 76-78 cm széles vásznat lehetett szőni. Lepedőnek általában 72-76 cm, törölközőnek 70-72 cm, szakajtóruhának 60 cm, abrosznak 76-78 cm széles vászon készült. A céhes takácsok A török által megszállt területeken tevékenykedő takácsok céhbe szerveződése csak a hódoltságot követő időszakban a XVIII. században indult meg. Somogyban az első takácscéh 1723-ban alakult meg Igáiban. A szervezet a pozsonyi főcéh filiáléjaként jött létre, akik maguk is csak 1712-ben kaptak főcéh rangot és jogot a királytól. (DOMONKOS O., 1998. 463.) A megyében szerveződő többi takácscéh is e főcéhhez csatlakozott, kivétel csak a karádi volt, mert ők a veszprémi püspökhöz fordultak articulusért, amit 1748-ban Sümegen ki is adtak. (VALENTÉNYI G., 1909. 31.) A XVIII. századból fennmaradt adatok hiányosak ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a takácsok működéséről. A rendelkezésünkre állók azonban a takácsmesterség folyamatos jelenlétét bizonyítják a megye egyes területein a XIX. század végéig, mígnem szerepük háttérbe szorult, átadva a teret a gyári készítésű termékeknek. A takácsok két fő csoportját különíthetjük el a megyében. A sávolyos takácsok főleg úri és polgári megrendelők részére damasztot készítettek, míg a hímes takácsok csíkokba szedett geometrikus-, virág- és állatalakos mintákat szőttek a falusi nép igényeinek 156