L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

A FONAS-SZOVES HAGYOMÁNYA A magyarok műveltségének része volt a kenderfeldolgozás már a honfoglalás előtti időszakban is. Ezt a sző szótő finnugor kori eredetété bizonyítja, melyből a szőnyeg szó is ered. (K. CSILLÉRY K., 1982. 57.) A legkorábbi adatot a szövött szőnyeg használatára Gardízinek a 870 körüli magyarságról szóló tudósításában találunk, miszerint egy leány kéréskor a leány apja „egy szőnyegbe göngyölítve" adta át az ajándékot. (K. CSILLÉRY K., 1982. 106.) A szövéskultúra honfoglalás előtti meglétére rávilágít az is, hogy vidékünkön a szövőszéket a népnyelv szüőfának nevezi (Zselic), ami szintén nem szláv átvétel, hanem ennél korábbi eredetű. Településneveink is a fonás korai gyakorlatára utalnak, miszerint a mai Fonyód (1083-95: Funoldi, 1121: Fonóid, Fund) és Fonó (1250: Funo, 1278: Fonón) a korai Árpád-korban fonással szolgáló falvak voltak. (HECKENAST G., 1970. 101.) A rostnövények (kender és len) vászonná történő feldolgozása a letelepedett életmóddal vált egyre jelentősebbé. A töréshez, a puhításhoz és a minősítő munkához szükséges eszközök állandó változása kb. a XVI. századra fejeződött be, így a XVIII-XIX. század eszközkészlete a korábbiak tökéletesített változatai lettek. (SZOLNOKY L., 1972. 234-235.) A kender- és lentermelés múltja Somogy megyében a legtöbb jobbágy és parasztgazdaság a XVIII-XIX. században kendert és lent annyit termelt, hogy fonállal és szőtt vászonnal a család és a gazdaság szükségletét ki tudta elégíteni. Míg a kender az egész megyében megtermett, addig a len inkább a homokosabb területet szerette. Leghíresebb lentermelők a csökölyiek voltak, akik 1524-ben a veszprémi püspökségnek nagyböjt idején egy pint kender- vagy lenolajjal is adóztak. (GOZSY Z., 1999. 28.) Az 1747-es adatok szerint Csökölyben a plébános is termelt lent a szükségletének megfelelő mennyiségben, és azt a falu népére kirótt szolgáltatás fejében a marhásgazdákkal hordatta be. (TÓTH E., 1940. 79.) 143