L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Otthon művészete (Knézy Judit)

Az asztalos készítette láda A láda legkorábbi 1513. évi említéskor ácsolt tárolók „scriniumok" mellett szerepeltek másféle ládák „ladulak" is a dencsi fazekasokról már idézett - hatalmaskodási per során. (RADVÁNSZKY B.-ZÁVODSZKY L., 1909. 533.) K. Csilléry Klára szerint a köznemességet már a XIV. században elérhették a ládák „ladulák", eleinte iratok, értéktárgyak, ékszerek, pénz tárolására szolgált náluk és megfelelő zárral látták el. (1997. 353.) Ezt a példát követhették eleinte a gazdagabb falusi kézművesek és jobbágyok is, legalábbis pénzük tartására szerezhették be ládikáikat. A török hódoltság ideje alatt a várak bútorzatában nagyon fontos szerep jutott az ácsolt tárolók mellett az asztalosok által készített ládáknak is. A szigetvári várban (1545-65 között) több golyótartó és élelmiszeres láda is előfordult. 1587-ben Zalaegerszegen „tejtartó" és más ládákat írtak össze. (KNÉZY J., 1992. 153-154.) A XVII-XVIII. században már a módosabb köznemeseknél a fennálló szekrények, pohárszékek és almáriumok között réginek tűnhettek a ládafélék, mint a Zala megyei Bagol András hagyatékában Lakon, a szobában „öreg láda" azaz nagy méretű is akadt a módosabb tároló bútorok között. (MOL UC 94/38.) A kisméretű, zárral felszerelt pénzes ládikák a XVIII. században módosabb jobbágyok, uradalmi alkalmazottak körében már elterjedtek. A pénzes ládikát olykor a kamrában tartották, ahol többnyire aludtak is, esetenként a szőlőhegyi pincében is elrejtették a gazdák. Egy 1756-ban folyt csurgói per szerint a láda kulcsát készítő Marczin cigány cimboráinak is gyártott egy kulcsot, akikkel kiraboltatta a gazda pénzét. Az aratóknak 1770-ben Csurgón kenyeret sütő asszony pénzét az uraság pandúrja lopta ki, feltörve kamráját és benne lévő ládáját. (MOL P 235. Gersei-Petheő-Festetics cs. 137. sz. Acta juris gladii et criminalia) A XVIII. századi árjegyzékek a ládáknak széles választékáról tanúskodnak. 1759-ben „egy singes (60 cm), egy réfes (77 cm) ládát... öreg lábas és pillangós ládát" áraztak pléh és forgó vasak nélkül. (SML IV l.a. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1759-1814) Az öreg kitétel itt is nagyméretűt jelent. A somogyi népnyelv pillangós ládáról nem beszél, a visszaemlékezések leginkább a menyasszonyvagy mönyasszony- és tulipános ládát tartottak számon, bár volt ládája a parasztgazdának, a cselédnek, pásztornak, halásznak, iparos mesternek, legénynek, de testületeknek is: céheknek, községnek stb. A külső-somogyi paraszti hagyatékokban a XIX. század elején már szép számmal találunk ládákat. Bátor László hajdú halálakor Mernyén 1813-ban háztartásában csak egy ácsolt azaz „ótska 80