L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Otthon művészete (Knézy Judit)
radéktalanul Európa minden részére. Az ókori Európa a római birodalom kiterjedése idején az egyszerűbb szerkesztésmódú ácsolt ládákat vette át, amelyeknél háromszög keresztmetszetű deszkákat alkalmaztak és építettek egymásba. Tőlük került a barbár népekhez. Ezek a bútorok a javak tárolásán kívül még koporsóként is szolgáltak. A ládák megjelenését megelőzően és részben később is gödrök, tömlők, zsákok, kosarak, dobozok, cserép- és kőedények is szolgáltak tárolásra. Az állandó lakóépületek kialakulásakor étel, edény tartalékolására is használták a lakóhelyiségen belüli gödröket, melyekre a régészek a kora középkorból számos adatot hoztak. Somogyban a kemence szája elé vájt, és a fa tárolására szolgáló gödörre a Balaton-mellékén még emlékeztek a XIX. század végén. (JANKÓ J., 1902. 211.) A Nagy berekben a füstös konyhákban a polcok, ládák megjelenése előtt a legszükségesebb edényeket, az előkészített élelmiszert deszkával letakart gödörben tartották. (HOSS J., kézirata RRM NA-970.) A fatörzsből kivájt ún. vályúládával a magyarok feltehetően még a honfoglalást megelőzően megismerkedhettek, valószínű ezt jelölték az ótörök eredetű koporsó szóval. A XVI-XVII. századi várleltárakban szereplő vasalt ládák között szép számmal fordulhattak elő vályúládák, amelyekben fegyvert, lőport, vas szerszámokat tartottak. (TÍMÁR GY., 1989. 138-141.) Hogy a somogyi köznépnél fontos ruhatároló szerephez jutott volna, arra - mint máshonnan sem - nincs adat. Az ácsolt láda Az ácstechnikával készített bútorféleségek között a legkiemelkedőbb, legszebb reprezentációs darab az ácsolt láda, melynek díszesebb példányai a XV-XVI. században még nemesi származású lányoknak is hozományként szolgált, míg a jobbágyleányok helyenként még az 1830-40-es években is ezt kapták férjhez menetelükkor. Díszítetlen kisebb-nagyobb méretű példányaiban szemes gabonát, lisztet és más élelmiszert tároltak, ennek neve hombár, amely a benne tárolt gabonafélére utal. A ruhatároló ácsolt láda dél-dunántúli s így somogyi elnevezése is a szekrény, szökröny, szökrény a latin scrinium szóból ered. Az ácsolt ládák készítői nem céhes mesterek voltak, csak kisárutermelők, illetve e munkára szakosodott háziiparosok. Mégis e fűrész nélkül baltával, toporral hasogatott, finomított bútorok előállításában nagy gyakorlatra tettek szert, a díszítést művészi színvonalon végezték. Somogyban ácsokként emlegették a XX. században e bútorféle gyártóit. Bükkösök a Josephinische Aufnahme szerint főként a nyugat-somogyi 6. Ácsolt láda tölgyjaboi vastag hornyolással a vend népű Taranyból. Paraszti munka a XIX. század végéről. RRM 1856. 75